A Kőszegi-hegység és egyben a Dunántúl
legmagasabb pontja az Írott-kő alatt, attól keletre van egy kisebb és kevésbé
ismert hegy, az Asztalkő-hegy, amelynek északi oldaláról a Szerdahelyi-patak,
déli oldaláról a Bozsoki-patak ered. A Szerdahelyi-patak északról kerüli meg a
Péterics-hegyet, ám a Szent Vid-hegy útját állja az északi iránynak, így a
patak nagyjából kelet felé folytatja
útját, egészen, amíg Lukácsházánál el nem éri a Gyöngyös-patakot. A
Bozsoki-patak dél felől kerüli meg a Péterics-hegyet, majd a Holt-hegy előtt
teljesen déli irányba fordul, Bucsu község előtt egyesül az Írott-kőtől
nyugatra eredő Rohonci-patakkal, majd Arany-patakként folytatva útját Bucsut
elhagyva keletre fordul és Szombathely északnyugati részén éri el a Gyöngyös-patak
eredeti medrében folyó Perint-patakot. Az említett patakok és hegyek tehát egy
négyszöget zárnak közre, ezt a négyszöget, és az azt határoló dombokat,
hegyeket tekintem annak a mikrorégiónak, amelynek történelmét e helyen
tárgyalom.
Őskor
A mikrorégión belül a mai embert (homo sapiens) megelőző emberfajokhoz kapcsolható
leletek nem ismertek. Már a homo sapiens-hez
köthető felső-paleolit kőeszközöket is
csak Gencsapáti-Kápolnadombon (vagy más néven, Apáti-dombon) tártak fel.KÁROLYI (2003) 9. bek.; ILON (2006) 113. old. (A lelőhelyet az alábbi térképen zöld folt jelöli Gencsapáti Gyöngyösfalu fel eső végénél a falu és a 87-es út között A mikrorégió domborzati térképe a Google Maps-ből.)
A mikrorégión belül
Gencsapáti-Kápolnadombon (vagy más néven, Apáti-dombon) tártak fel
felső-paleolit kőeszközöket.KÁROLYI (2003) 9. bek.; ILON (2006) 113. old. (A
lelőhelyet az alábbi térképen zöld folt jelöli Gencsapáti Gyöngyösfalu fel eső végénél a falu és a 87-es út között A mikrorégió domborzati térképe a Google Maps-ből.)
1. ábra:
Gencsapáti-Kápolna-domb Vas-megye északnyugati mikrorégióján belül
Nem ismerünk mezolitkori leleteket sem a térségből és nincs nyoma a Dél-Dunántúl korai újkőkori kultúrájának, a Criş-Körös-Starčevo komplexumból kivált Starčevo-kultúrának sem. Az első kultúra, melynek leletei nagy számban jelennek meg a mikrorégióban, a középső újkőkori Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája.
Az őskor főbb időrendi összefüggéseit mikrorégiónk vonatkozásában az alábbi időszalagok szemléltetik:
Neolitikum
| | | | | | | | | | | | | | | | | | |
|
-5500
|
-5400
|
-5300
|
-5200
|
-5100
|
-5000
|
-4900
|
-4800
|
-4700
|
-4600
|
-4500
| | | | | | | |
|
Dunántúli Vonaldíszes Kerámia
|
Lengyeli kultúra I.-II. fázis
| | | | | | | |
|
| | | | | | |
|
| | | | | | | | | |
| | | | | | | |
Rézkor
| | | | | | | | | | | | | | | | | | |
|
-4400
|
-4300
|
-4200
|
-4100
|
-4000
|
-3900
|
-3800
|
-3700
|
-3600
|
-3500
|
-3400
|
-3300
|
-3200
|
-3100
|
-3000
|
-2900
|
-2800
|
-2700
| |
Lengyeli kultúra III. fázis
|
Balaton-Lasinja kultúra
|
Tűzdelt Barázdás Kerámia
|
Baden-kultúra
|
Kostolac kultúra
| |
|
| | | | | |
|
Bronzkor
| | | | | | | | | | | | | | | | | | |
|
-2600
|
-2500
|
-2400
|
-2300
|
-2200
|
-2100
|
-2000
|
-1900
|
-1800
|
-1700
|
-1600
|
-1500
|
-1400
|
-1300
|
-1200
|
-1100
|
-1000
|
-900
| |
Makó kultúra
|
Harangedény-Lajta csoport
|
Veteřov kultúra
|
Gáta-Wieselburg kultúra
|
Litzen kerámia
|
Mészbetétes kerámia
|
Halomsíros kultúra
|
Urnamezős kultúra
| |
|
| | | | | | | | |
|
Vaskor
| | | | | | | | | | | | | | | | | | |
|
-800
|
-700
|
-600
|
-500
|
-400
|
-300
|
-200
|
-100
| | | | | | | | | | | |
Halstatt-kultúra
|
Kelta kor
| | | | | | | | | | |
|
| | | | | | | | | |
|
| | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | |
Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája
Az újkőkorszak (neolitikum) vívmányai:
növénytermesztés, állattenyésztés, fazekasság; csomagszerűen jelentek meg vidékünkön
a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájával (a továbbiakban: DVK). A neolitikumot csiszolt kőkorszaknak is nevezik, mivel
ebben a korszakban a kőeszközök végső alakját már csiszolással és fúrással
alakították ki. Feltételezhetjük, hogy a Kőszegi-hegység csiszolásra kiválóan
alkalmas kőzeteit már a környékbeli neolitikus települések is használták
eszközkészítésre.KÁROLYI (2003): 5. bek.
Az egymással határos Torony-Nagyrét-dűlő és Sé-Malomi-dűlő lelőhelyek a kultúra hordozóinak a Kr. e. 6. évezred
utolsó felében való megtelepedéséről tanúskodnak.
A
séi lelőhelyen egy árokkal körülzárt területen kerültek elő DVK települési
nyomok, több helyen összefüggő égési réteg alatt, az árok alatt pedig egy fahíd
vastag égési nyomait is megtalálták. A körárkok rendeltetéséről Európa-szerte
vita folyik. Betölthetett kultikus, vallási funkciót is - a szentély körzetek
megjelölése KÁROLYI (2008): 5. bek.
- vagy védelmi funkciót is. Az égési nyomok az utóbbi mellett szólnak, bár az
is igaz, hogy az őskorban és az ókorban, egy közösség másik közösség feletti
győzelme sokszor a legyőzöttek kultuszhelyének a lerombolását is magával vonta.
2.
ábra: A mikrorégió DVK lelőhelyei (a DVK ismert lelőhelyei Vas-megyében c.
térkép részlete
Vámos Gábor munkája Ilon Gábor gyűjtése alapján. Megjelent: ILON – KREITER E. szerk. (2010) 8. old., a lelőhelyek számozása az ILON (2013) függeléke alapján.
• Feltárt lelőhelyek:
|
■ Terepbejárással azonosított
lelőhelyek:
|
1. Sé-Malomi-dűlő
|
23.
Dozmat-Csompatka-dűlő
|
3. Torony-Másfeles földek-dűlő
|
24.
Gencsapáti-Kápolnadomb
|
4. Bucsu-Rétmelléki-dűlő I–II
|
26.
Gyöngyösfalu-Hegyalja-dűlő
|
6. Kőszegfalva-Kőszegfalvi-rétek
|
33.
Lukácsháza-Csömötei-hegy, Kőfeszület
|
7. Lukácsháza-Csömötei hegy/Kisrókás-dűlő
|
34.
Lukácsháza-Pap-földek
|
11.
Szombathely-Ernuszt kripta
|
44.
Szombathely-Csónakázó-tó
|
12.
Szombathely-Oladi plató és Kozmán kívüli dűlő
|
45.
Szombathely–Homoki-dűlő
|
46.
Szombathely-Járdányi Paulovits István Romkert
|
13.
Szombathely-Reiszig erdő alatti dűlő
|
47.
Szombathely-Metro-áruház
|
14.
Torony-Nagyrét-dűlő
|
51.
Velem-Szent Vid
|
Torony-Nagyrét-dűlőben
három DVK hosszú ház alapjait tárta fel Ilon Gábor.FARKAS szerk. (2010) 23-26. old.
A
házak felszínre épített, oszlopszerkezetes hosszú házak, paticsfalakkal. Két
ház a DVK klasszikus időszakába sorolható, ezek hossza 32-33 m közötti,
szélességük pedig 6,4 m, illetve 7,4 m, a harmadiknál már megjelenik az
alapárok és a kottafejes kerámia, így az vagy a klasszikus időszak végére vagy
a késői időszakba sorolható, ennek hossza 37,5 m, szélessége 6,5 m, szerkezete
négy helységes beosztásra utal.
3. ábra: A DVK egyik toronyi házának alaprajza és egy ház rekonstrukciós rajza (Tóth Zoltán és Vámos Gábor munkája. Megjelent: ILON – KREITER E. szerk. (2010) 9. old. 7. ábra)
Torony
község másik, nyugati végén (Torony-Másfeles-dűlő) szintén kottafejes kerámia
leleteket tárt fel Károlyi Mária. Továbbhaladva nyugat felé, Dozmat-Csompatka-dűlő
lelőhelyen DVK településnyomokat azonosítottak,
Bucsu-Rétmelléki-dűlő I-II lelőhelyeken pedig DVK cserépdarabokat találtak.
DVK
településekre utaló nyomokat tártak fel még Szombathely-Ernuszt kripta, Szombathely-Reiszig-erdő
alatti dűlő, Göngyösfalu-Hegyalja-dűlő, Lukácsháza-Csömötei-hegy/Kőfeszület, Kőszegfalva-Kőszegfalvi-rétek
lelőhelyeken. Tokai Zita Mária a következőkkel jellemzi a Gyöngyös-patak völgyében feltárt kisebb DVK településeket: E telepek jól művelhető és termékeny talajon, a fazekasság alapanyagául szolgáló agyag és a paticsfal készítéshez használt vályoglencsék szomszédságában helyezkedtek el. Ezeken a víz közeli domboldalakon kialakított településeken is a toronyiakhoz hasonló, gerendavázas, tapasztott agyag (patics) falú, oszlopszerkezetes hosszú házakban laktak az emberek. Fejlett agyagművesség, pattintott és csiszolt kőeszközök használata, állatcsontból és agancsból készített használati tárgyak, kereskedelem jellemzi ezt a műveltséget.A kőeszközökön túl kőeszközök készítésére utaló tárgyakat is találtak, magköveket, magkő-maradékokat és „gyártási hulladéknak” tekinthető szilánkokat. A Bakonybeli szentgáli radiolarit bányászattal való kapcsolat bizonyítéka a szentgáli kőzet nyersanyagként való felhasználása a telepen [Uo.]. Az ekkor élt emberek még
nem külön temetőben temették el halottaikat, hanem a település házai közé vagy
a házak padlója alá helyezték őket örök nyugalomra, melléjük a túlvilági útra
ételt, használati eszközöket és ékszereiket rakták [Uo. 11. old].
Az Arany-patak és az Ős-Gyöngyös medrében folyó Perint-patak
összefolyása közelében, Szombathely-Oladi-plató
és Kozmán kívüli dűlő lelőhelyen két
település nyomait is feltárták, amelyek közül az egyik négy hektáros. A környék
sűrű lakottságára utal, hogy a két település közötti távolság mindössze 600 m
volt.
A vonaldíszes kerámia kultúra névadó díszítésmódja a bekarcolt vonalakból alkotott önálló motívumkincs.[JEREM – MESTER szerk. (2008) A könyv glosszáriumában a Vonaldíszes Kerámiák kultúrája szócikket Kalicz Nándor írta.]
Ezt a motívumkincset: ívek, laza spirálisok, zeg-zug
vonalak ritmikusan ismétlődő együttese és olyan motívumok alkotják, amelyek az eredeti
tökedények felfüggesztéséből, hordozásából fakadtak. A tökedényeket ugyanis károsodás
nélkül nem lehetett átfúrni, ezért zsinegből kellett foglalatot készíteni számukra.
A függesztő foglalat formája került azután át az agyagedényekre, mint karcolt díszítő
motívum.
A radiokarbon adatok lényegesen módosították a kultúra korábbi kronológiáját. Ma már bizonyított a Dunántúl nyugati részének – a Lajta-hegységgel hozzá kapcsolódó Bécsi-medencével együtt – a meghatározó szerepe a nemzetközi régészeti szakirodalomban Közép-európai Vonaldíszes Kerámia kultúrájának nevezett művelődés kialakulásában.
Az utóbbi
évtizedekben Bécs környékén és Magyarország nyugati régiójában folytatott
feltárások eredményeként Kalicz Nándor a DVK következő kronológiáját állította
fel
:
- Legrégibb időszak: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb.
- Idősebb fázis (Kr.e. 5500-5300): Zalavár-Belterület.
- Klasszikus időszak,
Keszthely csoport: Keszthely-Dobogó.
- Késői időszak, kottafejes csoport, Zseliz kultúra: Győr-Pápai vám.
A DVK
legrégibb nyomait egyrészt Bécstől délre, közvetlenül az osztrák főváros mai
határa mellett, Brunn am Gebirge-nél, másrészt Zala-megyében
Szentgyörgyvölgy-Pityerszeren tárták fel. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy
a kezdeti DVK Kr. e. 5700 körül Nyugat-Magyarországon jelent
meg és innét terjedt nyugatra, több mint 1500 km-re (a Dunántúlról
Franciaországig) a folyók mentén 360 év alatt.DOLUKHANOV – SHUKOROV
Bár az általunk vizsgált mikrorégió a két
legrégibb DVK lelőhely közé esik, itt csak a DVK későbbi szakaszainak (klasszikus
időszak, késői időszak) leletei kerültek elő. A séi vonaldíszes objektumok és leletek az idősebb fázishoz tartoznak. Dozmaton
és Lukácsházán a Keszthely csoport leleteit tárták fel. Torony-Nagyrét-dűlő szintén
a klasszikus korszakhoz tartozik, de az 1. sz. háznál már megjelennek a késői időszakhoz
tartozó kottafejes kultúra elemei is. Lukácsháza-Gyalog
úti dűlő lelőhelyen szintén a Keszthely csoporttal és a kottafejes csoporttal egy
időben éltek DVK telepesek, de Tokai Zita Mária szerint, mind a Keszthely csoporthoz,
mind a kottafejes csoporthoz tartozó leletek importnak számítottak itt.[ILON – KREITER E. szerk. (2010) 11. old.]
4. ábra: A Keszthely csoport lukácsházi
edénytöredékének rekonstrukciója (Binder Hajnalka és Tóth Zoltán munkája
Lengyeli kultúra
Noha a Kr.e. 5 évezredben Közép-Európában jelentős hatású lengyeli kultúra a délkelet-dunántúli
(Tolna-megyei) Lengyel községről kapta a nevét, a k. A késő neolitikumot Kr.e. 4800-tól
[ILON – KREITER E. szerk. (2010) 11. old.] mikrorégiónkban is a lengyeli kultúra jellemzi. A lengyeli kultúra népessége embertanilag a DVK népességéből alakult ki, ezt támasztják alá a lengyeli kultúra csontvázainak embertani vizsgálatai (már több mint 1500 feldolgozott lelet).
[KÖHLER 126. old.] A környéken azonban nem teljesen békésen mehetett végbe a lengyeli kultúra megjelenése, mert a jelekből úgy tűnik, hogy a legkorábbi séi települést külső támadás pusztította el.
[KÁROLYI (2003)] A lengyeli kultúra I. fázisának leleteit tárták fel a Kőszegi hegység északi előterében Alsópulya (németül: Unterpullendorf) mellett is, a Répce folyó magyarországi szakaszán pedig Gór-Káptalandomb lelőhelyen.
[TÓTH 322. old.] A lengyeli kultúrához köthető agyagedényeket, tűzkőeszközöket és égetett agyagtárgyakat a Kőszegi-hegységet délnyugatról határoló Tauchenbach völgyében is találtak a Stadtschlaining-hez (Városszalónak) tartozó Neumartk im Tauchental (Felsőkethely) mellett.
A kutatók a lengyeli kultúrát két vagy három
területi csoportra osztják. A nyugati csoport a
következő főbb eltéréseket mutatja a keleti csoporthoz képest: az antropomorf
(embert ábrázoló) plasztika egységessége (ún. séi típus), a zoomorf (állatot
ábrázoló) edények ritkasága és a temetők hiánya. Szintén eltérést jelent a
nyugati és a keleti csoport között, hogy míg az előbbi élénk színekkel
díszítette kerámiáit, addig az utóbbit a fekete szín használata jellemzi. A hármas területi
felosztásban a középső terület átmenetet képez a két szélső és nagyobb területi
csoport között.
A lengyeli kultúra fazekasságára jellemző, hogy az edények díszítésében a karcolással szemben előtérbe került a festés. A vörös, sárga, fekete és fehér színű festékanyagokat növényi sűrítményekből vagy ásványokból állították elő és égetés után vitték fel az edény felületére.[ILON – KREITER E. szerk. (2010) 11. old.] A lengyeli kultúra osztrák megnevezése: Bemaltkeramik, azaz festett kerámia.[P. BARNA 18. old.]
A lengyeli kultúra kialakuló fázisának leletanyaga hazánkban elsőként Sé-Malom-dűlő lelőhelyen vált ismertté. A lengyeli kultúra hosszabb ideig lakott települését 6-7 hektár kiterjedésűre becsülték. Itt tárták fel Magyarországon először egy kettős körárok rendszer részleteit is az 1970-es években.[Uo. 20. old.]
A séihez hasonló körárok rendszert a 2000-es években az M7-es autópálya
építését megelőző feltárás során Nagykanizsától 6 km-re nyugatra,
Sormás-Törökföldek-dűlő I. lelőhelyen is feltártak. A sormási körárok rendszer
keleti kapujának tájolása megegyezik a séi körárok rendszer kapujának
tájolásával és ott is nagy számú ún. séi típust képviselő emberalakú szobortöredék került elő. Ezekből a
két lelőhely egykorúságára következtetnek a régészek. A séi újkőkori falu lelőhelyén szinte
kézzelfogható a középső neolitikumból (DVK) a késői neolitikumba
(lengyeli kultúra) való átmenet. Az itt feltárt leletek azóta az újkőkori
leletek sajátos típusának névadói lettek. A séi típusú leleteket tartalmazó
lelőhelyek öröksége meghatározó volt a lengyeli kultúra kialakulásában, ennek alapján
állíthatjuk, hogy mikrorégiónk a lengyeli kultúra kialakulási törzsterületének
a része volt. Állításunkat alátámasztják a mikrorégió közvetlen szomszédságában
feltárt kora lengyeli leletek is.
A séi és a sormási lelőhelyek által képviselt időszakot a lengyeli kultúra
séi formatív fázisának nevezik, amelynek időrendi besorolásában eltérő
vélemények vannak. Károlyi Mária azt egy DVK és a lengyeli kultúra közötti
átmeneti, ún. előlengyeli fázisnak tekinti, míg Kalicz Nándor a lengyeli
kultúra legkorábbi, Ia fázisának. A két kutató a séi formatív fázis
kialakulásában is eltérő déli hatásoknak tulajdonít meghatározó szerepet,
Károlyi az Adria-vidéki Danilo-kultúrának, Kalicz N. a valamivel későbbi Butmir
illetve Hvar-Lisičiči kultúrának.A Délnyugat-Dunántúlon ugyanakkor a Dráva-Duna-Száva folyók közéből nyugat
felé terjedő Sopot kultúra gyakorolta a legnagyobb hatást a lengyeli kultúra
kialakulására.Uo. 15. old., valamint: ILON
– KREITER E. szerk. (2010) 11. old.
A séi falu 2. periódusát, az ottani ásatásokat vezető Károlyi Mária szerint
az Adriai-tenger partjáról érkezett jövevények (Danilo kultúra) hatása
jellemzi.
Ezt követően a mikrorégió élénk kapcsolatban volt az Adriai-tenger vidékével. A séi leletek jelentős
része a lengyeli kultúra kialakulási és korai szakaszából származtak.
Sé-Malom–dűlő közvetlen közelében további lengyeli lelőhelyek is ismertté
váltak az utóbbi évtizedekben. Az Arany-patak másik oldalán Sé-Doberdón, egy
emberalakú szobortozót találtak. Szombathely északnyugati részén a Séhez közeli
Oladi-platón – a lelőhelyben Kalicz N. a séi telep közvetlen folytatását látja
– pedig szintén nagy számú emberalakú plasztika és egyéb vallási rítushoz
köthető lelet került elő, ami arra utal hogy a környék a vallási jellegű
művészeti alkotások egyik közép-európai központja lehetett a késő-neolitikum
kezdetén.
Lényeges eltérés Sé-Malom-dűlő és az Oladi-plató között, hogy az utóbbinál
körároknak a nyomát sem találták – Kalicz N. időrendi felosztása szerint az
Oladi-plató a lengyeli kultúra Ib. fázisába tartozik.
A lengyeli kultúra alaprétegét (szubsztrátumát) a DVK, illetve annak
klasszikus (keszthelyi csoport) és késői (kottafejes kerámia, zselízi csoport)
csoportjai alkotják.P. BARNA: 14-15. oldA középső neolitikum és a késő neolitikum közötti átmeneti időszakban az
Észak-Dunántúlon élt népességet Sé-Lužianky csoportnak is nevezik , ami egészen
a Kisalföld északi határáig terjedő kulturális egységet jelez.
(Lužianky, magyar nevén: Sarlókajsza, Nyitrától 5 km-re
északnyugatra lévő település.) A csoport jelentős szerepet töltött be a
lengyeli kultúra kialakulásában , ezért protolengyeli
csoportnak is nevezik. Sé-Lužianky csoport észak-dél irányú jelentős
kiterjedése arra enged következtetni, hogy a Nyugat-Dunántúlon, az Alpok
előterében emberek már a lengyeli kultúra kialakulásának időszakában
használhatták a később borostyánkőútnak észak-déli útvonalat.
5. ábra A lengyeli
kultúra formatív fázisának terjedése a Dunántúlon. (Térkép: Bujtor Katalin,
alaptérkép: Török Zoltán, közölte: P. Barna Judit
)
Lengyeli kultúra III.
A lengyeli kultúra harmadik szakasza már a kora rézkor. E korszakban A Dunántúl legnagyobb, 15 ha kiterjedésű települése
mikrorégiónk délkeleti csücskén, a Kőszegre vezető 87-es főút és a szombathelyi
körgyűrű között, a Metro-áruház, és a Minerva lakópark és kereskedelmi
szolgáltató negyed helyén volt. Kalibrált C14-es kormeghatározás szerint a
település Kr. e. 4460-4200 között állt fenn.ILON 2004. 27. old. A település kormeghatározását az MTA Debreceni Atomkutató Intézete végezte el, kalibrált – azaz a levegő széndioxid tartalmának változásait figyelembe vevő - radiokarbon módszerrel. A település fontosságát
emeli ki az is, hogy itt találták Magyarország területén a legkorábbi
kocsikerék modellt. A település életkora és az eddig feltárt európai és közel-keleti
kocsi- és kocsi modell leletek alapján pedig feltételezhető, hogy vidékünk a
kocsi feltalálásának egyik helyszíne lehetett.Uo. 32. old.
A világon a legrégebbi kocsikat és kocsi modelleket sírmellékletként tárták
fel. Ezért kizárható az a feltételezés, hogy a kocsi modellek gyerekjátékok
lettek volna. A sírmellékletekkel az akkor élt emberek inkább az elhunyt
túlvilági útját kívánták elősegíteni. Feltehető, hogy a szombathelyi kocsikerék
modell is egy családi szentély kelléke lehetett.Uo.
A lelőhely más jellemzője is arra utal, hogy a vallási rítusok a séi
időszakhoz képest, már kisebb közösségekben zajlottak, az itt feltárt körárkok
átmérője 25, 30, 35, 75 m, amelyek nemzetközi összehasonlításban már a kicsi körárkokhoz sorolhatók, szemben a séi
kettős körárok rendszerrel.Uo. 35. old. A körárkok védelmi szerepe
kizárható, mert egyrészt az árkokat nem kombinálták faoszlopokkal, másrészt egy körárok kivételével az árokkal körülzárt területeken
sem épület, sem sír, sem más lelet nem került elő. Az árok tehát a szent hely elkülönítését
szolgálta a profán világtól.
További
kiemelkedő jelentőségű lelet a településen egy
gyermektemetkezés. A lakóépület közvetlen közelében lévő
zsugorított helyzetű gyermek temetkezés hasonló a veszprémi
temetkezéshez, ahol a gyermeket a küszöb alá temették,
valószínűleg áldozatként a ház építésekor.
A
település gazdasági életében továbbra is meghatározó maradt a
földművelés.