Gravetti

 

Gravetti

 

Ezelőtt harmincezer évvel

nagy mamutcsordák éltek

Európában a jégtakarótól délre.

 

Amikor elérte a jég

legnagyobb kiterjedését

itt is mamutok legelték

a zord tundra növényzetét.

 

A Duna vidékén

nagy vadászok éltek,

kik e csordáktól nem féltek,

tudták, lesz belőle étek.

 

A paleolit étrendhez

már csak egy hegyes nyíl kellett.

Kovakőből pattintották a nyílhegyeket

célzott ütésekkel, hozzáértő kezek.

 

Gravettinek hívjuk

a kovakő nyílcsúcst,

amivel nagyon-nagyon rég

vadászták itt a mamutot és a rént.

 

A rénszarvas vadászok tanyája

éppen ránézett a Dunára.

Kövekkel lecövekelt rudakból volt a sátruk

olyan lehetett, amilyent ma Lappföldön látunk.

A sátorépítésben az volt a fejlődés,

amikor a rudakat felül cölöphöz illeszték.

A váci Duna-parton feltárt sátoralap

közepén meg is találták a cölöplyukat.

 

Ám jött a globális felmelegedés,

a lengyel síkságon elolvadt a jég,

a Balti-árok megtelt vízzel,

így lett belőle tenger.

A tundra is északra nyomult a jég után,

nagy fenyőerdő nőtt az egykori tundrán,

a rénszarvasok északra vonultak,

a Balti-tengeren is túlra,

a vadászok pedig követték őket,

a Duna-mentét el is felejtették.