Az ember megjelenése

„Az emberi jelenség” című művében Teilhard de Chardin az ember színre lépésének azt a kettősségét nevezi az emberi paradoxonnak, amit úgy foglalhatunk össze, hogy „parányi alaktani ugrás; s egyszersmind hihetetlen felfordulás az Élet szférájában”.¹

Pusztán pozitivista szempontból az ember anatómiailag alig különbözik az emberszabású majmoktól, ezért a tudomány Linné-féle osztályozási rendszere az embert is besorolja az állatok közé, az emberfélék vagy hominidák családjába.²  Mind a biológusok, mind a pszichológusok a fokozatosságot hangsúlyozzák az ember és az állatvilág között az anatómia felépítés illetve a psziché tekintetében. A tudósok nagyobb része inkább kétségbe vonja az ember és az előtte megjelent lények pszichéje közötti szakadék létezését.³

Ahhoz, hogy az emberré válás jelentőségét felbecsüljük, látnunk kell ennek a folyamatnak három szintjét:

a) Elemi szinten: az egyed emberré válása

b) Filetikus (csoport) szinten: a faj emberré válása

c) Globális szinten: a nooszféra kialakulása.

A lényeges különbség az ember és a legfejlettebb állatok között is az, hogy az ember „nemcsak tud, hanem azt is tudja, hogy tud". Az emberi gondolkodás nemcsak a külső valóság tükrözése, hanem a tudat önmagára visszaható, önmagát és a tudatos tevékenységet átalakító képessége, amit talán jobban kifejez a reflexió szó. (Teilhard egyik fordítója, Rezek Roman a magyar fordításban is Reflexiót használ Gondolkodás helyett.) E tevékenységével az emberi egyed önmagát a körülötte lévő világ központjává teszi.⁴ A gondolkodó lény megjelenésével „Valójában egy teljesen új világ születik. Elvontság, ésszerűség, hasznos döntések és lelemények, matematika, művészet, a tér és az időtartam kiszámított felmérése, a szeretet aggodalmai és álmai”, egyszóval az alig észrevehető külső változást a belső élettevékenység gyökeres átalakulása kíséri. Az ember ezért nem egyszerűen az állati fejlődés újabb fokozata, nemcsak fokozatbelileg különbözik az állatoktól.⁵

Az ember és az állatok közötti lényeges pszichés különbség alapján az ember kialakulása nem lehet pusztán anyagi, biológiai folyamat. Már az állatok viselkedésében is megfigyelhetők különbségek, ami egyfajta pszichés fejlődést fejez ki. Ez a pszichés fejlődés elsődleges a biológiai fejlődéssel szemben.⁶ A bonyolultabb ösztönöknek bonyolultabb idegrendszer és bonyolultabb biológiai szervezet felel meg. Amíg a fejlődés nem lépi át a gondolkodás / reflexió küszöbét, addig ezt az összefüggést elfedik a biológiai változások.⁷

Az emberré váláshoz, azaz a gondolkodás / reflexió lépésének megtételéhez számos tényező „gondviselésszerű” kapcsolatára volt szükség.⁸ A kezet felszabadító két lábra állás folytán növekedett meg az agy. A kéz szabaddá válása mentesítette az állkapcsot az étel megragadásának tevékenységétől, s ennek következtében lazult fel az addig a koponyát beborító állizomzat széles kötege.⁹

Az állatvilág fejlődése nemcsak sejtek egyesülése, rendeződése, szervekké alakulása, az idegrendszer növekedése, a központi idegrendszer kialakulása, hanem a biológiai, anatómiai fejlődés mellett az ösztönök fejlődése is. Az emberi gondolkodás azonban lényegesen különbözik még a legfejlettebb állati ösztöntől is. A gondolkodás megjelenésével a központi idegrendszer már nemcsak az egyed testi szervezetének és pszichéjének irányító központja, hanem „szüntelenül egyre összefüggőbb és mind szervezettebb látókört épít ki környezetében.¹⁰ A gondolkodással az „Én” a környező világ központjává válik, megjelenik a személy és ezzel az élet egész felépítettsége módosul. A személy már nem olvad bele megkülönböztethetetlenül a csoportba, ő már valaki, aki a csoporton belül önálló gondolkodással rendelkezik, bár fejlődése továbbra is csoporton belül történik. Az egyén személlyé válása a csoport emberré válása által történt meg.¹¹

Az élet fájának egyik törzságán tehát megjelent az emberi faj, melynek további elágazódásai „és az ágak alakulása visszavezethetetlen a biológia általános szabályaira.”¹² Az észlelhető szervi módosulásoknál sokkal gazdagabbak és árnyaltabbak a lelki változások.¹³ A tudat növekedésének kozmikus törvénye a gondolkodás megjelenéséhez vezetett az élővilágban. A tudatnövekedés tovább folytatódik. A szabad gondolkodás túl is mutat a fiziológiai élet követelményein.¹⁴

Az emberré válás egyedi szintjén a pszichén belül a tudat került előtérbe az ösztönökkel szemben,¹⁵ a többi emberhez való viszonyulásban pedig a psziché került előtérbe a biológia általános szabályaival szemben.¹⁶

Globális szinten az ember megjelenésével a tudat növekedésének folyamata immár a Föld felszínén is megjelenik. Hasonlóan, ahogy az Élet megjelenésével kialakult a Bioszféra, újabb rétege jelenik meg a bolygónak és válik egyre kiterjedtebbé, hogy napjainkban már a globális jelzővel illessük, a Nooszféra.

1 Pierre Teilhard de Chardin: Az emberi jelenség. Gondolat Kiadó, Budapest, 1980.  203. o.

2 Uo.

3 Uo. 205. o.

4 Uo.

5 Uo. 206. o.

6 Uo. 207. o.

7 Uo. 208. o.

8 Uo. 211. o.

9 Uo. 212. o.

10 Uo. 214-215. o.

11 Uo. 216. o.

12 Uo. 218. o.

13 Uo. 219. o.

14 Uo. 220. o.

15 Uo. 213. o.

16 Uo. 218. o.