Lukácsházi
radiolarit magkő
Régen, amikor még
kőből készítették
a sok eszközfélét,
Bakonyba ment kőért
valaki, ki itt élt.
De az is lehet még,
hogy a Bakony kövét
mint csereeszközét
hozta ide más nép
mely a földművelést
tán nem ismerte még.
Számunkra az rejtély,
mit kértek e kőért,
de a patak mentén,
egy kis domb tetején,
ebből készítették
éles pengéiket,
kik e tájon éltek.
A patakok mentén már hétezer éves múltra
tekint vissza a földművelő kultúra.
Mivel a termény tárolásához kellett,
agyagedényeket is készíteni kezdtek,
melyeket vonalakkal díszítettek.
E vonaldíszes kerámiák jelzik
a Párizsi-medencétől a Dnyeszterig,
hogy merre terjedt a Dunántúlról tova
a gazdálkodó életforma.
Őket vonaldíszeseknek nevezik a régészek,
mert edényeikre vonalakat véstek.
Az Arany-patak völgyében
Torony és Sé községek
egymás mellett fekszenek.
Vidékünk első települése
Sé község határában lehetett,
ahol azt ovális árok védte.
Bejárni egy földhídon lehetett keletről
és egy fahídon észak felől.
Első lakói a környéknek már hosszú házakban éltek,
ahol istenek, emberek, termények, állatok együtt megfértek.
A földműveléshez az erdőket égették, irtották,
az állatok közül főleg a marhát tartották.
Isteneiket lapos testű szobrocskák képében imádták,
de a gonosz szellemek szobrait szétvágták,
és a település körüli árokba szórták.
A séi településhez tartozhattak
a toronyi részen feltárt hosszú házak.
A körülárkolt séi részen
lehetett a környék szentélye,
ahol szertartásokat végeztek,
Kern István velemi gyűjteményében
van egy mamutcsont, mely a
Drávából került ide.
A mamutok a jégkorszakban éltek,
amikor a Kőszegi-hegységet,
is jég fedte be.
De a hegyek alján megszűnt a jég uralma már,
széles legelők várták az állatokat,
utánuk jöttek az emberek
is, akik vadászták azokat.
Gencsapáti-Kápolnadombon meg is lelték
a gravetti vadászok kőeszközeit.
Lassan teltek az ezredévek,
lombos erdővé vált a Duna-vidék,
új embercsoportok jelentek meg,
a Duna-parton ők is sátrat vertek.
Ők már nem a nagyvadakat követték,
hanem inkább a Duna-völgyét.
Azzal táplálkoztak,
amit a Duna és ártere adott,
nem nyíllal vadásztak a halra,
külön eszközeik voltak e célra.
A szobi Ipoly-parton
több mint tízezer éves
csiga lerakatot
leltek a régészek.
Olyan csigák házai voltak
három kis kupacban ottan,
milyenek sok millió éve éltek
a Kárpát-medencében.
Miért gyűjtötték össze ezeket
az őskorban itt élt emberek?
Osztrák régészek már felfedezték,
hogy ott a Duna és a Kampf folyók mentén
ebben az időben az ilyen csigaházakat összefűzték
és ilyen csigafüzért
használtak ékszerként.
Az ausztriai gravetti központ tehát
a szobi Ipoly-partról szerezte be a csigát
ékszerkészítéshez,
tizenkétezer éve.
Ezelőtt harmincezer évvel
nagy mamutcsordák éltek
Európában a jégtakarótól délre.
Amikor elérte a jég
legnagyobb kiterjedését
itt is mamutok legelték
a zord tundra növényzetét.
A Duna vidékén
nagy vadászok éltek,
kik e csordáktól nem féltek,
tudták, lesz belőle étek.
A paleolit étrendhez
már csak egy hegyes nyíl kellett.
Kovakőből pattintották a nyílhegyeket
célzott ütésekkel, hozzáértő kezek.
Gravettinek hívjuk
a kovakő nyílcsúcst,
amivel nagyon-nagyon rég
vadászták itt a mamutot és a rént.
A rénszarvas vadászok tanyája
éppen ránézett a Dunára.
Kövekkel lecövekelt rudakból volt a sátruk
olyan lehetett, amilyent ma Lappföldön látunk.
A sátorépítésben az volt a fejlődés,
amikor a rudakat felül cölöphöz illeszték.
A váci Duna-parton feltárt sátoralap
közepén meg is találták a cölöplyukat.
Ám jött a globális felmelegedés,
a lengyel síkságon elolvadt a jég,
a Balti-árok megtelt vízzel,
így lett belőle tenger.
A tundra is északra nyomult a jég után,
nagy fenyőerdő nőtt az egykori tundrán,
a rénszarvasok északra vonultak,
a Balti-tengeren is túlra,
a vadászok pedig követték őket,
a Duna-mentét el is felejtették.
Városunktól Váctól
nem is olyan távol,
volt több vadásztábor,
ahol a vadászok
neandervölgyiek voltak.
Neander-völgy Németországban van Düsseldorf mellett,
százhatvan éve ott furcsa csontokat leltek.
Elküldték a csontokat
Fuhlrott tanár úrnak,
ki a tudomány terjesztésére
egy gyűjteményt hozott létre.
Ő úgy találta, hogy a lelet,
őskőkorszaki lehet,
és talán az embernek
egy ősi típusától ered.
Tovább küldte hát a csontokat
egy anatómia professzornak,
ő is megvizsgálta azokat.
és felmerült benne a gondolat,
hogy egy ősi embertől származnak.
Majd száz évig ettől kezdve, a neandervölgyire,
úgy tekintettünk, mint ősünkre.
De ahogy szaporodtak az új leletek
és fejlődtek a tudományos módszerek,
kiderült, hogy a neandervölgyi egy testvérfaj,
amely már 30 000 éve kihalt.
A neandervölgyi emberfaj már
többféle kőeszközt használt,
készlete kissé más eszközökből állt
Európa közepén
mint nyugati részén.
Dárdáikon a hegyek kőből voltak,
falevelekre hasonlítottak.
Sok eszközük öltött levélformát,
létrehozták a levéleszköz kultúrát.
A Galga folyó a Cserhát-hegységben ered,
magába gyűjt sok patakot és eret.
A völgyek oldala meredek,
ily oldalak zárják a zsákvölgyeket.
Ott a vadat a völgy kijáratához hajtották,
a fentiek pedig fegyvereiket hajították
feléjük és nagyobb köveket.
A kövek és a fegyverek kőhegye
az állatokat leterítette.
