2023. április 15., szombat

1270

 

1270

 

IV. Béla királyra

nagy volt neje és lánya,

hatása,  befolyása,

s így a cseh Ottokárnak,

és nem István fiának

ajánlotta oltalmába

családját és hű híveit,

köztük volt Kőszegi Henrik,

aki így Iván fiával

együtt kísérte Prágába,

az özvegy királynét, s lányát.

Ott azután számos várát

hűbérül felajánlotta.

Így lett Ottokár ura

Kőszeg, Szentvid, Szalónak,

Borostyánkő, Kertes, Farkasvár

nevezetű váraknak.

Ottokár hatalma már

elérte az Adriát,

s most már e hat magyar vár

is növelte birtokát.

Harcok a Babenberg örökségért

 

Harcok a Babenberg örökségért

 

A császár ekkor a pápával épp hadban állt,

aki őt trónvesztettnek nyilvánítván

a német trónra ültetett egy ellenkirályt.

Ez az ellenkirály nem volt más,

mint Thüringiának az a grófja,

aki Szent Erzsébetet Wartburg várából elűzte férje halála után.

 

A Babenberg örökség tartományaiban felbomlott a rend,

egyes urak fosztogatásba kezdtek,

a magyar végekre is többször betörtek.

A pápa ekkor támogatta volna a magyar királyt,

hogy megszerezze magának Ausztriát és Stiriát,

ám Béla tétovázása után,

a badeni őrgróf talált nála támogatást,

ő viszont nem tartotta vissza alattvalóit

a Magyarország elleni támadásoktól.

 

Béla királynak ebből lett elege,

megtámadta Bécset a serege.

Kun csapatai Bécstől Semmeringig

dúltak, gyújtogattak, mindenfelé,

felgyújtották Mária Zellt is.

a magyarok több várat is elfoglaltak, de aztán visszavonultak.

 

Még ebben az évben meghalt a badeni őrgróf.

Újra megindult a vetélkedés a Babenberg örökség megszerzéséért.

De Béla király hiába írt panaszos levelet a pápának,

hogy a tatárok ellen segítséget nyugatról nem kapott, és újabb tatár támadás esetén, csak Magyarország védheti meg a keresztény Európát,

ausztriai hadjárata után már a pápa sem pártolta a magyar királyt.

 

1252

Béla annyit elért hogy Ausztria élére

olyan herceget ültessen, aki tőle függene.

De a cseh király fia az ifjú Ottokár

feleségül vette Frigyes unokahúgát,

és elűzte Bécsből a halicsi Románt,

a herceget, ki szolgálta Bélát.

 

1253

Következő évben Béla Stiriába tört be,

innét nyomultak csapatai Bécsig előre.

A pápa felháborodott, és azt követelte,

hogy Béla és Ottokár békét kössenek.

Akkor hamar megkötötték a békét,

határpontul a Semmeringet tévén.

 

1254

Ottokár közben cseh király lett,

állandóan biztatta a magyarok ellen

a stiriai főurakat,

a magyarok okot is adtak

a panaszra.

 

1258

Ottokár rokona volt a salzburgi érsek,

ki hivatalára méltatlan lett.

A magyar király az új érsek oldalára állt,

de elvesztették Radstatnál a csatát.

Stiriában erre rögtön lázadoztak.

IV. Béla személyesen Stiriába ment,

hogy a lázadást megfékezze,

békét kötött a felkelőkkel.

 

1260

Újabb stiriai lázadás nyomán

kitört a magyar-cseh háború.

Ekkor volt az első morvamezei csata,

melyben vereséget szenvedett Béla

kinek késlekedése miatt,

majd odaveszett István, a fia.

A cseh Ottokár birodalma,

így elérte már az Adriát.

A Kőszegi-hegység vidéke cseh-magyar határterület lett.

Béla birtokba adta e vidéket

Hédernembeli hű hívének,

Németújvári Henriknek,

hogy új várakat építsen.

Henriket akkor kezdik

Kőszegi néven nevezni.

 

1261

A morvamezei csata után

békére törekedett már

Béla és Ottokár.

A cseh király első feleségétől elvált

és elvette Béla unokáját Kunigundát.

Harcok Babenberg Frigyessel

 

Harcok Babenberg Frigyessel

 

1230

Frigyes

osztrák herceg trónra lépte óta

a magyar-osztrák határvidéken

folyton folyt a háború, a csata.

 

A gyepűrendszer felszámolása óta

a magyarok több várat is építettek oda.

1230-ban a németek

elfoglalták Borostyánkőt és  Langecket,

de a magyarok vissszavették e helyeket.

A németek erre újra betörtek,

a magyarok megint megverték őket.

 

1233

Aztán a magyarok Stíriára rontottak rabolva, gyújtogatva, majd utána Ausztriára.

Frigyes most békéért könyörgött

 

1235

De mikor látta, hogy amagyar királyt leköti ifjú felesége és a pápa,

újra támadott, ezúttal Lékára.

Taksony fejedelem idején.

a Csák nemzetség kapta Bulcsú horka birtokának egy részét.

E nemzetség a névadója Cák községnek,

majd Léka várát is ők építették fel.

Lékát Frigyes bevenni nem tudta,

látszólag békésen várt az újabb alkalomra.

Ez be is következett nemsokára, mikor mongol és tatár hadak törtek Magyarországra.

 

1241-1242

Talán Szent Vid várán át vitt IV. Béla útja

Bécsből a dalmát tengerpartra,

mert Frigyes az osztrák herceg

a tatárok ellen nem segítette.

Frigyest Harciasnak is nevezték,

el is foglalt három magyar vármegyét.

A tatárok kivonulása után azokat

IV. Béla hamar vissza is foglalta,

de továbbra is fájt rájuk Frigyes foga.

 

Kőszeg várát ekkor

foglalta vissza Osli fia Herbord.

Ez a vár hegyen állott,

azóta sokat mállott.

Óháznak nevezzük ma e régi várat,

túrázók a tornyából messze látnak.

 

1246

Frigyes osztrák herceg

az időt elérkezettnek látván, támadásra vonult a magyar határra.

Bécsújhelynél le is győzte a magyarokat,

de a csatában ő maga is meghalt.

Vele kihalt a Babenberg-ház,

az első osztrák uralkodó család,

mely ekkora már birtokolta Stiriát,

a Babenberg örökség tehát,

összekötötte a cseh határt és az Adriát.

Borsmonostor alapítása

 

Borsmonostor alapítása

 

1194

Bors bán kolostort alapított a Répce partján.

8 falut adományozván

annak. 

E falvak között szerepel 

Répcemicske és Peresznye, 

később pedig Zsidány birtok is.

A német hűbér veszélye és elhárítása

 

A német hűbér veszélye és elhárítása

 

István királynak Péter lett az utódja,

akit Gizella királyné segített a trónra,

de hamar összevesztek egymással,

 Péter elvette Gizella birtokait és még be is zárta.

Péternek sikerült lerombolnia István művét,

épphogy nem lett Magyarország német hűbér.

 

1046

A magyarok Pétert elűzték 

és behívták a Vazul-unokát, I.  Endrét.

Péter elmenekülni nem tudott,

mert a nyugati határt lezárták a pogány lázadók.

E lázadás okozhatta a győri püspök halálát is, mert 

nem sokára új püspök került az egyházmegye élére.

 

1051

Péter elűzése után 5 évre jött Henrik császár hatalmas sereggel.

A magyarok majdnem az egész Dunántúlt átengedték,

igaz előbb a termést felégették.

A fáradt és éhes németeket

végül a Vértes-hegységben verték meg.

I. (Szent) István

 

I. (Szent) István

 

Taksony unokájának, Vajknak,

aki a keresztségben az István nevet kapta,

már a bajor herceg lánya lett a házastársa.

Ő pedig nászajándékul Szombathely környékét kapta.

Királynői birtok volt Ludad és Asszonyfa,

Szombathely pedig a királynő városa.

A bajorokkal való egyezség

az Alpokaljára elhozta a békét.

 

István király elrendelte, 

hogy a tüzet őrző kivételével 

templomba kell mennie

vasárnap mindenkinek.

Egyházmegyéket és vármegyéket is szervezett

és hatékony védő várrendszert működtetett,

hatásosan védte a magyar végeket.

 

Jogában állt kialakítani az egyházi szervezetet

abban az időben alakult a Győri Egyházmegye,

nem maradt keresnivalója itt Salzburg érsekének.

A Győri egyházmegye plébániái közé tartozott:

Léka, Kőszeg, Szentvid, Bucsu és Rohonc.

A nyugati védelem átszervezése Taksony idején

 

A nyugati védelem átszervezése Taksony idején

 

Az Ennstől jóval keletebbre folyik a Lajta,

eddig terjedt már csak a magyarok hatalma.

E folyónak akkor még nem Lajta volt a neve, hanem

Sár folyóként említik régi iratokban.

Bulcsú horka halála után, az Árpád-unoka Taksony, immár

egyedüli fejedelme lett a magyaroknak,

ki a horka szállásterületét a

Csák nemzetségnek adta.

Taksony fejedelem felismerte, 

hogy a megerősödött német állammal szemben

nem elég a magyarok és a kabarok törzsszövetsége,

neki kezdett hát az államszervezésnek.

Taksony fejedelem székelyek mellett besenyőket 

is telepített a nyugati határ őrzésére

az ő településük volt Pöse,

 ami ma Gyöngyösfalu része

 

A németek elleni védelem megszervezésére 

felmerült sáncvárak építésének szükségessége.

Ekkor épülhetett a szentvidi sáncvár,

északra tőle Locsmánd,

délre Pinkaóvár.

Bulcsu horka

 

Bulcsu horka[1]

 

Bulcsu horka, kinek Bucsu viseli nevét,

itt veré fel egykor nyári szállás-helyét.

A kíséret helye volt Bozsok, Dozmat és Herény,

Olad pedig a horka fiának Ládnak

lehetett szállása.

A Szentvidről jól láthatók e helyek,

talán maga Bulcsú építtetett várat e hegyen.

Találtak itt görög írással egy mellkeresztet,

Bizáncból valót,

hol Bulcsú meg-keresztelkedett.

 

Bulcsú felvette Bizáncban a keresztséget,

ám nem élte túl az augsburgi vereséget.

A németek Bulcsú területére rontottak, ott dúltak és raboltak.

 

954

Bulcsúnak 3 év kellett,

míg egy nagy csapatot szervezett.

Akkor átvonult a bajor és sváb részeken,

a Rajnánál sem tudták megállítani a németek.

Már a mai Franciaország északi részén jártak, de ott nem tudtak bevenni egy várat.

 

955

Bulcsú a következő évben újra hadra kelt,

Lél és Sur vezérek is vele mentek,

de Augsburg városánál megállították őket.

A város három napig állta a magyarok rohamait, amíg megérkeztek a német király csapatai.

Nagy küzdelemben végül győztek a németek,

Konrád császár elé vitték a magyar vezéreket.

Fegyver nem volt náluk, csak Lél vezér kürtje,

ő azzal a királyt úgy fejbe ütötte,

hogy az meg is halt azonnyomban,

Lél vezér pedig e szavakat mondta: „Szolgám leszel a túlvilági birodalomban.”

A magyarok az augsburgi vereség után,

nem mentek csapatostól túl az Enns folyón már.

A mesékben emlegették csupán,

a csodás Operenciát.



[1] A Vasi Szemle 2001/2. számában jelent meg Herényi István: Bulcsú horka c. cikke. http://www.vasiszemle.hu/2001/02/herenyi.htm

Árpádkori vastermelés

 

Árpádkori vastermelés

 

Sok vaslelőhelyet találtak az őseink erre,

erről kapta nevét Tömörd és Rendek.

A Szentviden is volt egy kisebb vasbánya, 

amelyet már a kelták is használtak.

A vaslelőhelyeket védeni kellett,

ezért telepítettek a nyugati vidékre 

is székely őrségeket.

 

Őrség telepedett, az római kori Borostyánkőút közelébe,

ebből alakult ki Csó települése.

A szentvidi őrtoronyból ide füstjelekkel lehetett jelezni.

Hogy a füstöt használták jelzésre,

azt alátámasztja a hegység másik végén Füsthegy

település neve.

Magyar-bajor harcok Nyugat-Pannóniáért

 

Magyar-bajor harcok Nyugat-Pannóniáért

 

900

Amikor meghalt Arnulf a frank császár,

a magyarok foglalták el Pannóniát.

A magyaroknak ekkor még nem volt fejedelme,

egyenrangúak voltak, a gyula, a horka és a kende.

A gyula volt Árpád,

a kende Kurszán és a horka Bogát.

Bogát és Árpád fia Tarhos,

éppen a Pó völgyét dúlták akkor,

csapatukkal, melyet még Arnulf császár bérelt

fel, hogy itáliai ellenfelének

törjenek területére.

A magyaroknak rombusz hegyű nyilaik voltak,

féltek is tőlük, amerre kalandoztak,

az ottlakók így imádkoztak:

„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”

ilyen nyilat leltek a Szentviden,

ahol a magyarok egy templomot feldúltak,

ez egy kormos réteg is tanúsítja.

Kőtornyot emeltek a helyére, honnét ráláttak a Gyöngyös-

mentére.

Déli irányban ellátni innét

egészen Szombathelyig.

Látszik innét Bucsu, Dozmat, Olad és Herény.

 

900-913

Arnulf császár még életében kinevezte 

Nyugat-Pannónia őrgrófjának a bajor herceget,

így hát a bajorok is harcra keltek,

hogy övék legyen a Dunántúl nyugati fele.

7 éven át minden évben jöttek a bajor hadak,

míg aztán a magyarok döntő győzelmet nem arattak

a pozsonyi csatában.

A következő 7 évben 

a magyarok támadták meg évente 

a Bajor Hercegséget.

14 évi háború után a magyar és a német népet

széles gyepű választotta el

mely az Ennstől a Bakonyig terjedt.

Frankok

 

Frankok

 

791

Király volt mégcsak, s nem császár,

mikor seregével követve a Dunát,

készült elfoglalni Pannóniát,

s bár e terve kudarccal járt,

Károly felkereste Savariát,

ahol a frankok védőszentje,

Szent Márton született.

Savaria ismét jelentős hely lett,

kővárat építettek.

 

795-796

A tudun irányította az Avar Birodalom dunántúli részét.

Ő felvette a kereszténységet,

maga Károly emelte ki a keresztvízből.

 

803

12 évvel Nagy Károly hadjárata után,

ismét frank sereg vonult át

a Borostyánkőút vonalán.

Talán ekkor hagyták Szerdahely és Cák

határában

a szárnyas lándzsákat.

 

803-828

Velem-szentviden is templom épült akkor,

ott imádkoztak a keresztény hitre tért avarok.

Az avarok ott felvették a keresztény hitet,

és tisztelték a vértanú Szent Videt.

 

805-828

Az avarok ezután

és frank vazallusként éltek.

Ott állt az Avarok Határhegye,

Vazallusállamuk keleti széle.

 

814-829

Nagy Károly halála után fia Lajos lett a császár.

Aztán 15 év múltán

már az ő fiai vették át a Birodalom irányítását.

Lajos nevű fia a keleti részt kapta,

Regensburgból önállóan irányította.

A Keleti-Frank Birodalomból új államot szervezett,

meg is kapta a Német előnevet.

Ő megszüntette az avarok önállóságát.

 

Noha nyugati frank volt ő maga, mégis a Német melléknevet kapta,

mert félévszázados uralkodása alatt

formálódott a német államalakulat

Mikor a Frank Birodalmat felosztották

Avariát Lajosnak juttatták.

Tőle származtak a német Karolingok.

 

860

Egy Salzburg melletti kolostornak

Német Lajos adott birtokokat.

Az adománylevélben a birtokok határaiként

említik a Savaria és Spraza patakok nevét,

ezek a Gyöngyös és a Répce,

valamint az Avarok Határhegyét és Vitus hegyét.

Lajos nevét őrizte Lutzmannsburg,

amit a magyarok változtattak Locsmándra.

Német Lajos halála után

fiai követték egymást

a Keleti-Frank Birodalom trónján,

majd az unoka, Arnulf következett,

ki a magyarokkal szövetkezett,

ő hívta be a morvák ellen őket

e Kárpátok ölelte földre.

 

Aztán Arnulf halála után 

a magyarok elfoglalták a kies Pannóniát.

A Szent Vid hegyen

egy kőtorony épült

a Karoling templom helyén.

Avar Kaganátus

 

Avar Kaganátus

 

568-670

Miután a langobardok eltávoztak Itáliába,

Csipkerózsika-álom borult a tájra.

Csak száz év múlva telepítettek be az avarok az Alpok előterébe

szlávokat és egy idegen népet, kiket onoguroknak neveztek.

A név tíz törzset jelent,  nem tudjuk, hogy milyen nyelvet beszéltek,

csak azt, hogy a griffes-indás övveretek

velük jelentek meg és terjedtek el a Kárpát-medencében.

Az avarok későn jött ága voltak talán,

vagy török nép, mint régen a bolgár,

akik akkor keltek át az Al-Dunán,

vagy magyarok lehettek már esetleg,

akik Árpád előtt 200 évvel érkeztek?

Késő avarkori lovastiszti jelvény volt a csótár,

egy tollforgó-tartó a lovak homlokán.

Ilyen lovas sírt tártak fel Lukácsházán.

 

692-788

Az Avar Birodalom

az Enns folyóig terjedt akkor

- s még száz éven át – nyugaton.

 

772-788

Akkor a langobardok itáliai királyságát 

az Alpoktól délre, majd attól északra a Bajor Hercegséget megszállták 

a nyugatról támadó frankok, akik így elérték az avarok országát.

5-6. század

 

5-6. század

 

Amikor Nyugat-Pannóniát megszállták a gótok,

megállt a kereskedelem a Borostyánkő úton,

aztán legyőzték a kisebb népeket

gepidákat, szarmatákat, szkíreket.

A szkír fegyveresek maradékával

Odoaker vonult át Itáliába.

A gótok felprédálták Pannóniát,

majd amikor nem leltek már zsákmányt,

elhagyták a feldúlt provinciát.

Odoaker elűzte az utolsó római császárt

 és létrehozta saját királyságát.

 

Nyugat-Pannóniában helyreállt a közlekedés,

a Borostyánkő-úton ismét folyt a kereskedés.

 

Odoaker királyságát a keleti gótok döntötték meg,

de a római lakosság maradékai tovább éltek

a Dráva és a Répce közti részen.

Itt ismerte meg a római kultúrát a langobardok népe.

Hunok

 

Hunok

 

377

A negyedik század vége táján

a Római Birodalom határán

megjelent a gót-hun-alán

szövetség. Pannóniát

a hunok ekkor elfoglalták.

 

379

A rómaiak a hunokkal szövetséget kötöttek,

az ellenségeskedésnek 50 évre véget vetettek.

 

Ruga és Buda idejében

a hunok a rómaiakkal békében éltek,

a hunok a rómaiak szövetségesei voltak,

ezért Pannóniából egyre nagyobb részt kaptak.

 

Másfél évszázada Bozsokon

kiszántottak egy hun aranycsatot,

ez bizonyítja, hogy hunok is jártak ott.

 

Pannóniát az 5. század elején

a rómaiak a hunoknak átengedték.

A környéken a hun jelenlétet bizonyítják

a  megtalált torzított koponyák.

A hunoknak volt szokása a koponya torzítása.

Velem-Szentviden talált

három torzított koponyát

Báró Miske Kálmán.

 

Azóta is találtak még torzított koponyát

a később

Genccsel egyesült Apátinál.

Utoljára pedig Kőszegdoroszló és Lukácsháza határán

a patakmederből emeltek ki egy ilyen koponyát.

 

A hunok védték és használták

a rómaiak által létrehozott infrastruktúrát,

a vízvezetéket mely ellátta Sabariát

és a Savarias patakot elterelő gátat Apátinál.

 

Buda halála után öccse, Attila lett a hun király,

ö kétszer is átvonult Pannónián.

 

451-452

Először Catalaunumig,

másodszor magáig Rómáig

vonult előre,

mindkétszer sok embert veszítve.

 

453-454

Attila halála után

a helyzet zavarosabbá vált.

Az utakat és közműveket őrző szövetségesek

pusztítani kezdtek.

 

455

Savariát a hunoktól visszavette Róma,

de a várost földrengés érte,

így ért ott a római és hun uralom véget.

Szent Márton

 

Szent Márton

 

Savaria kelet felé terjeszkedett,

a városnak ezen a részén született

egy római katona fia,

kinek a Martinus nevet adta

Mars isten után az apja.

 

A fiúra nagy hatást tettek

a városban élő keresztények.

Példájuk nyomán maga is keresztény lett,

egész életében segített a szegényeknek.

 

Köntösét a koldussal megosztotta

de nem maradt sokáig katona.

Mikor a császár gyávának tartotta,

egyedül is kiállott volna

szemben az ellenséggel.

Mártont a császár fogságba vetette,

de nem hagyta nyugodni rossz előérzete

és reggelre békét kötött az ellenséggel,

majd eleget tett Márton kérésének,

elbocsátotta őt

a hadseregből.

Aztán Márton, hogy megtérítse anyját és apját,

Galliából jött vissza gyalog Savariába.

Gyalog jött az Alpokon át,

közben megtérített egy haramiát.

Anyját meg is keresztelte,

de apja nem fogadta el az új hitet,

nem hitt olyan Istenben, akit keresztre feszítettek.

 

Már szabadon terjesztették a kereszténységet,

de közben elterjedt az a nézet,

hogy Jézus az Atya teremtménye.

Márton kiállt Krisztus istensége mellett,

ezért Savariából távoznia kellett.

Ám visszafelé sem Itáliában sem Galliában nem találta a vele egy hitet valló püspököket.

Márton ezért remeteként élt.

Aztán amikor hittársa Hilarius püspök visszatért,

felszentelte pappá,

de Márton remeteként élt tovább.

 

Egyszercsak Tours városába hívták egy beteghez,

de a városba érvén várta őt sok ember.

Kiderült akkor aztán,

hogy csak ürügy volt csupán

a beteghez hívás,

püspöknek választották őt meg

ott a városban a keresztények.

Így lett toursi püspök immáron

a Savariában született Márton.

Római kor

 

Római kor

 

Erre azonban Róma sem maradt tétlen,

seregeket küldött a germánok ellen.

A Borostyánkő-utat ekkor használta először

a Morva folyóig vonuló római haderő.

Majd a rómaiak két új tartományt 

szerveztek, Alsó- és Felső-Pannóniát, 

a Dunáig terjesztve azok határát.

 

A Borostyánkőút mentén

egy katonai tábor helyén

alapította meg Claudius császár

a szaváriaiak kolóniáját.

A kolónia városi rangot jelentett

rögtön az új településnek.

 

Miután 25 évet szolgált,

leszerelték a római katonát.

Civil ruhát öltött immár a veterán 

és művelte államtól kapott birtokát.

 

Ilyen birtokok vették körül a kolóniát,

szabályos négyzetekre osztva annak határát,

és hogy a birtokokhoz víz is legyen elég,

a patakmedreket itt-ott elterelték:

a folyásirányt kiegyenesítették

vagy éppen derékszögben megtörték.

Majdnem 2000 év telt el azóta,

a mesterséges árkokat a víz még jobban kimosta

és természetesnek tűnhet a római csatornák nyoma,

és azóta nem tudni erre, hogy merre

ment a patakok természetes medre

és az ember ezeket merre terelte.

 

A hegy kőzete pala, ezért ott sok forrás fakad.

A víz a felszín alatt alkot galériákat,

azokból tör elő, mint éltető erő.

A rómaiak is foglaltak ott forrást,

hogy ellássák vízzel Savariát.

A patakok vízét a Gyöngyös és

a Perint gyűjtik össze,

amelyek medrét

a rómaiak összekötötték.

Gáttal szabályozták, hogy Savaria

keleti része elég vizet kapjon.

 

Előbb csak kereskedők szállították

az új tartományba Itália borát,

majd a szőlőt is meghonosították.

Onnét származik a Pogányok szőlőhegy neve,

hogy ott került elő egy Bacchus szobor feje 

egy római harcos mellképével és római érmekkel.

Horatiusa a költő is dicsérte már

a Julius Ceasar alapította Friauli

szőlőfajtáját

a furmint.

E fajta terjedt el leginkább a kőszegi hegyek lejtőin.

Később a pannóniai borteremlés korlátozását

már rendeletben írta elő a császár.

 

Savaria fejlődése békés volt egy évszázadon át,

azután a markomannok átkeltek a Dunán és lerohanták Pannóniát.

ezt követően 12 évig tartott

a rómaiak és a markomannok

háborúja Pannóniáért, ez

Savariát súlyosan érte,

a város lakosai felét elvesztette.

Helyükre új népességet telepítettek,

akik Isis istennőnek szentélyt építettek.

 

A vagyonosabb polgárokat

úgynevezett szarkofágokba

temették, vagyis kőkoporsókba.

 

Szent Quirinius itt halt vértanú-halált,

mivel nem volt hajlandó imádni a császárt.

„A császárotok semmi, Jézus minden” mondta.

Nyakába egy malomkövet kötöttek kötéllel,

s bedobtáka Siberis folyó vízébe,

elrettentésül, hogy mind féljen,

ki a császárt nem tartja istenének.

 

Amikor Constantinus és Licinius lettek a császárok,

kihirdették a teljes vallás-szabadságot.

A keresztényeket sem üldözték már,

sőt a pártjukat fogta Konstantin császár,

társa azonban továbbra is imádta Íziszt és Ozíriszt.

Kelták

 

Kelták

 

Majd a Hellászt dúló kelták

vertek ott tanyát

és pénzt is, görög minta után.

Kereskedők már ekkor használták,

a Borostyánkő-utat.

 

Amikor Hannibál Itáliára tört,

sok kelta törzs támogatta őt.

De amint Róma kerekedett felül,

bosszú-hadjáratokban kegyetlenül

irtották a rómaiak őket.

 

A bójok törzse ezért,

elhagyta a Pó völgyét

és az Alpokat keletről kerülvén,

telepedett le a Duna-Dráva közén.

 

Kelta-kori vaskohászati telepet tárt fel

a Cák és Kőszeg közötti völgyben,

melyet Pogányok néven ismernek,

a hegységet régóta kutató

Báró Miske.

 

A kelták feldolgozták még a vasat

a velemi Szentvid-hegy alatt

és Szombathely mellett,

ahol a rómaiak előtt megtelepedtek.

De a keltákat a Dunától keletre legyőzték a dákok, 

északra attól - pedig a germánok.

Vaskor

 Vaskor

 

A szentvidi bronzműves központ

megérte a korai vaskort.

 Bronzból készültek a hallstatti formák,

talán az sem kizárt,

hogy innét kerültek oda,

mert az ottani bánya sója

a szentvidi bronzműves központ

áruit szinte vonzotta.


A Hallstatti-kultúra csoportjait nem közös 

uralkodó, hanem erős kereskedelmi hálózat kötötte össze.

Cserélték egymással Hallstatt sóját, 

a Földközi-tenger vidékéről származó borokat

 és – többek közt – a velemszentvidi bronztárgyakat.


A Szentvid közelében lévő különleges kövek

szent események helyszínei lehettek.

A Kalaposkőnél előkerült 1908-ban

egy áldozati edényt vivő nő bronzszobra.

A fejedelmi temetkezésekhez gyakran kocsikat is mellékeltek.

A hallstatti népesség hitvilágának szerves részei lehettek a kocsik, melyet

a kerék-, nap-, és madárszimbólumok jeleznek.

 

Ma turisztikai program a Kőszeg-Vashegy borút,

mely átmegy Cákon, Szerdahelyen és Bozsokon.

Ám a Vashegyen a szőlőművelés kezdete

épp a hallstatti kultúra ideje.

Késő bronzkor.

 

Késő bronzkor

 

Majd aztán alaposan megismerték

a bronzkor végére az egész hegységet.

Tudták, hogy található ott rézérc

s hogy nemcsak ón lehet a másik fém,

mellyel bronzzá ötvözhető a réz.

Antimont is leltek a hegységben

alig egy napi járóföldnyire innen.

 

S a patak völgyében az itt készült termékek

a kereskedelmi úthoz hamar elértek.

A hegy ezért alkalmas helynek

bizonyult a bronzművességre.

Így ott már a bronzkorban település volt,

a rezet antimonnal ötvözték nem ónnal.

 

Az öntőkanalak és a fújtató csövek

agyagból, a minták kőből készültek.

Palakőből volt a kohók falazata,

melyekre lyukat fúrtak azzal a

céllal, hogy abba

fújtató csövet illesszenek,

a kohóba azon levegőt vezessenek,

mert az olvasztáshoz magas hő kellett.

Hogy e hőfokot elérjék,

előbb a fát égették faszénné.

A Bozsoki-patak forrását ma is Szénégető-kútnak nevezék.

 

A település több teraszon terült el.

Bonyolult sáncrendszer húzódott körötte,

görög poliszokhoz lehetett hasonló.

 

A bronzból készült árukat innét,

kereskedők messze földre vitték,

nyugatra a Duna-mentén végig, míg

északra a Skandináv-félszigetig.

Nem tudjuk a nép nevét, mely itt megtelepedett,

csak, hogy kedvelte a magaslati helyeket

és, hogy urnamezőkbe temetkezett,

talán a későbbi pannonok ősei lehettek.


Urnamezőkbe temetkező népek éltek

akkor régen Európa közepében

az Óceántól a Fekete-tengerig,

messzire kalandoztak fegyvereseik.

E kultúrkörből több nép származott,

kelták, italicusok, etruszkok, pannonok.

Kora bronzkor

 

Kora bronzkor

 

A kora bronzkorra jellemző tárgyak,

a belső díszes talpas tálak.

Találtak ilyen leleteket,

Sében, Szombathelyen és Csepregen.

Aztán megjelentek a harangalakú edények,

kultúrájuk Európa-szerte elterjedt.

E kultúrához tartoztak a csónak alaprajzú házak,

egy ilyen ház alapját Bucsunál feltárták.

E kultúra temetkezése is jellegzetes volt,

a halottat úgy temették el, mint egy alvót.

A Répce-menti Locsmándon és Csepregen

is ilyen temetkezések nyomaira leltek.

Kőrézkor

 Kőrézkor

 

A Kárpát-medencében talált

nagyszámú és feltűnő réztárgy

alapján Pulszky Ferenc

az 1870-es

években bevezette

a kőkorszak és a bronzkor közötti

önálló rézkor fogalmát.


A Dunántúlon azonban

réztárgyak is a bronzkorban

jelentek meg nagyobb számban.

Ezt megelőzően errefelé

csak kisebb réztárgyakat készítettek,

rézgyöngyöket, réztűket.


A bronzkor előtti korszakot

itt a réztárgyaknál jobban jellemzik talán

azon újítások, melyeket említek alább.

Közben az éghajlat szárazabb lett

a földművelés hozama esett,

az állattartás szerepe nagyobb lett,

elkezdték feldolgozni a tejet,

abból készíteni élelmet.


Ám a legelőket váltani kellett,

feltalálták a kocsit és a kereket,

hogy a vándorlás könnyebb legyen 

– és még az is hozzájárult ehhez,

hogy kezdetét vette

a lovak megszelídítése.


Akkoriban a teheneket

szentekként tisztelték,

ha kimúltak, el is temették.

Lukácsházán a Kisrókás-dűlőben,

találtak is ilyen

temetkezési helyet.

A festett edények varázslatos világa

 

A festett edények varázslatos világa[1]

 

A vonaldíszesek séi településének

fahídját felégették új jövevények,

kik edényeiket már vörös, sárga és fehér

színnel díszítették.

 

Honnét érkezhettek Sére

ezek az új jövevények?

A séi teleptől nem egészen

100 kilométernyire délre

alakultak ki az új formák

az edények díszítésére.

 

Majd egy ezredéven át

e festett kerámiás

nép közvetítette

a kultúrát

délről, a Dunántúlon át.

 

Délről érkezett az új nép,

amely szent helyei köré 

körárok-rendszert készített.

Az ilyen körárok-rendszerek

koncentrikus körökből álltak

és négy híd vezetett

e körökön által.


A keleti bejárat arra nézett,

ahol a nap felkelt azon az ünnepélyen,

amelyet közösen ünnepeltek

a környéken élő emberek,

hogy termésük majd jó legyen.

 

E nép hagyott ránk egy

olyan agyagkanál-nyelet,

amelyben a bevésett jelek

betűk is lehetnek.

 

A zöldpalák kitermelése

vezetett a rézérc tellérek

felfedezéséhez.

A rezet is először ők használták,

bár még nem öntötték, csak kalapálták.



[1] Utalás Károlyi Mária: Varázslatos tárgyak egy varázstalan világban. Vasi Szemle. 2008. 6. sz. írásának címére.

Lukácsházi radiolarit magkő

 

Lukácsházi radiolarit magkő

 

Régen, amikor még

kőből készítették

a sok eszközfélét,

Bakonyba ment kőért

valaki, ki itt élt.

De az is lehet még,

hogy a Bakony kövét

mint csereeszközét

hozta ide más nép

mely a földművelést

tán nem ismerte még.

Számunkra az rejtély,

mit kértek e kőért,

de a patak mentén,

egy kis domb tetején,

ebből készítették

éles pengéiket,

kik e tájon éltek.

A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia Kultúrája

 

A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia Kultúrája

 

A patakok mentén már hétezer éves múltra

tekint vissza a földművelő kultúra.

Mivel a termény tárolásához kellett,

agyagedényeket is készíteni kezdtek,

melyeket vonalakkal díszítettek.

E vonaldíszes kerámiák jelzik

a Párizsi-medencétől a Dnyeszterig,

hogy merre terjedt a Dunántúlról tova

a gazdálkodó életforma.

Őket vonaldíszeseknek nevezik a régészek,

mert edényeikre vonalakat véstek.

 

Az Arany-patak völgyében

Torony és Sé községek

egymás mellett fekszenek.

Vidékünk első települése

Sé község határában lehetett,

ahol azt ovális árok védte.

Bejárni egy földhídon lehetett keletről

és egy fahídon észak felől.


Első lakói a környéknek már hosszú házakban éltek,

ahol istenek, emberek, termények, állatok együtt megfértek.

A földműveléshez az erdőket égették, irtották,

az állatok közül főleg a marhát tartották.

Isteneiket lapos testű szobrocskák képében imádták,

de a gonosz szellemek szobrait szétvágták,

és a település körüli árokba szórták.


A séi településhez tartozhattak

a toronyi részen feltárt hosszú házak.

A körülárkolt séi részen

lehetett a környék szentélye,

ahol szertartásokat végeztek,

hogy földjük jól teremjen.

Mamutvadászok az Alpokalján

 

Mamutvadászok az Alpokalján

 

Kern István velemi gyűjteményében 

van egy mamutcsont, mely a Drávából került ide.

A mamutok a jégkorszakban éltek,

amikor a Kőszegi-hegységet,

is jég fedte be.

De a hegyek alján megszűnt a jég uralma már,

széles legelők várták az állatokat, 

utánuk jöttek az emberek is, akik vadászták azokat.

Gencsapáti-Kápolnadombon meg is lelték

a gravetti vadászok kőeszközeit.

Mezolit telep Vác és Sződliget határán

 

Mezolit telep Vác és Sződliget határán

Lassan teltek az ezredévek,

lombos erdővé vált a Duna-vidék,

új embercsoportok jelentek meg,

a Duna-parton ők is sátrat vertek.

Ők már nem a nagyvadakat követték,

hanem inkább a Duna-völgyét.

Azzal táplálkoztak,

amit a Duna és ártere adott,

nem nyíllal vadásztak a halra,

külön eszközeik voltak e célra.

Az Ipoly-parti ékszercsiga lerakat

 

Az Ipoly-parti ékszercsiga lerakat

 

A szobi Ipoly-parton

több mint tízezer éves

csiga lerakatot

leltek a régészek.

Olyan csigák házai voltak

három kis kupacban ottan,

milyenek sok millió éve éltek

a Kárpát-medencében.

Miért gyűjtötték össze ezeket

az őskorban itt élt emberek?

Osztrák régészek már felfedezték,

hogy ott a Duna és a Kampf folyók mentén

ebben az időben az ilyen csigaházakat összefűzték

és ilyen csigafüzért

használtak ékszerként.

Az ausztriai gravetti központ tehát

a szobi Ipoly-partról szerezte be a csigát

ékszerkészítéshez,

tizenkétezer éve.

Gravetti

 

Gravetti

 

Ezelőtt harmincezer évvel

nagy mamutcsordák éltek

Európában a jégtakarótól délre.

 

Amikor elérte a jég

legnagyobb kiterjedését

itt is mamutok legelték

a zord tundra növényzetét.

 

A Duna vidékén

nagy vadászok éltek,

kik e csordáktól nem féltek,

tudták, lesz belőle étek.

 

A paleolit étrendhez

már csak egy hegyes nyíl kellett.

Kovakőből pattintották a nyílhegyeket

célzott ütésekkel, hozzáértő kezek.

 

Gravettinek hívjuk

a kovakő nyílcsúcst,

amivel nagyon-nagyon rég

vadászták itt a mamutot és a rént.

 

A rénszarvas vadászok tanyája

éppen ránézett a Dunára.

Kövekkel lecövekelt rudakból volt a sátruk

olyan lehetett, amilyent ma Lappföldön látunk.

A sátorépítésben az volt a fejlődés,

amikor a rudakat felül cölöphöz illeszték.

A váci Duna-parton feltárt sátoralap

közepén meg is találták a cölöplyukat.

 

Ám jött a globális felmelegedés,

a lengyel síkságon elolvadt a jég,

a Balti-árok megtelt vízzel,

így lett belőle tenger.


A tundra is északra nyomult a jég után,

nagy fenyőerdő nőtt az egykori tundrán,

a rénszarvasok északra vonultak,

a Balti-tengeren is túlra,

a vadászok pedig követték őket,

a Duna-mentét el is felejtették.

A neandervölgyi emberek

 


A neandervölgyi emberek

 

Városunktól Váctól

nem is olyan távol,

volt több vadásztábor,

ahol a vadászok

neandervölgyiek voltak.

 

Neander-völgy Németországban van Düsseldorf mellett,

százhatvan éve ott furcsa csontokat leltek.

 

Elküldték a csontokat

Fuhlrott tanár úrnak,

ki a tudomány terjesztésére

egy gyűjteményt hozott létre.

 

Ő úgy találta, hogy a lelet,

őskőkorszaki lehet,

és talán az embernek

egy ősi típusától ered.

 

Tovább küldte hát a csontokat

egy anatómia professzornak,

ő is megvizsgálta azokat.

és felmerült benne a gondolat,

hogy egy ősi embertől származnak.

 

Majd száz évig ettől kezdve, a neandervölgyire,

úgy tekintettünk, mint ősünkre.

De ahogy szaporodtak az új leletek

és fejlődtek a tudományos módszerek,

kiderült, hogy a neandervölgyi egy testvérfaj,

amely már 30 000 éve kihalt.

 

A neandervölgyi emberfaj már

többféle kőeszközt használt,

készlete kissé más eszközökből állt

Európa közepén

mint nyugati részén.

 

Dárdáikon a hegyek kőből voltak,

falevelekre hasonlítottak.

Sok eszközük öltött levélformát,

létrehozták a levéleszköz kultúrát.

 

A Galga folyó a Cserhát-hegységben ered,

magába gyűjt sok patakot és eret.

A völgyek oldala meredek,

ily oldalak zárják a zsákvölgyeket.

 

Ott a vadat a völgy kijáratához hajtották,

a fentiek pedig fegyvereiket hajították

feléjük és nagyobb köveket.

A kövek és a fegyverek kőhegye

az állatokat leterítette.