A Dunántúli Vonaldíszes Kerámia Kultúrája
A patakok mentén már hétezer éves múltra
tekint vissza a földművelő kultúra.
Mivel a termény tárolásához kellett,
agyagedényeket is készíteni kezdtek,
melyeket vonalakkal díszítettek.
E vonaldíszes kerámiák jelzik
a Párizsi-medencétől a Dnyeszterig,
hogy merre terjedt a Dunántúlról tova
a gazdálkodó életforma.
Őket vonaldíszeseknek nevezik a régészek,
mert edényeikre vonalakat véstek.
Az Arany-patak völgyében
Torony és Sé községek
egymás mellett fekszenek.
Vidékünk első települése
Sé község határában lehetett,
ahol azt ovális árok védte.
Bejárni egy földhídon lehetett keletről
és egy fahídon észak felől.
Első lakói a környéknek már hosszú házakban éltek,
ahol istenek, emberek, termények, állatok együtt megfértek.
A földműveléshez az erdőket égették, irtották,
az állatok közül főleg a marhát tartották.
Isteneiket lapos testű szobrocskák képében imádták,
de a gonosz szellemek szobrait szétvágták,
és a település körüli árokba szórták.
A séi településhez tartozhattak
a toronyi részen feltárt hosszú házak.
A körülárkolt séi részen
lehetett a környék szentélye,
ahol szertartásokat végeztek,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése