1270
IV. Béla
királyra
nagy volt
neje és lánya,
hatása, befolyása,
s így a cseh
Ottokárnak,
és nem István
fiának
ajánlotta
oltalmába
családját és
hű híveit,
köztük volt
Kőszegi Henrik,
aki így Iván
fiával
együtt
kísérte Prágába,
az özvegy királynét,
s lányát.
Ott azután
számos várát
hűbérül
felajánlotta.
Így lett
Ottokár ura
Kőszeg,
Szentvid, Szalónak,
Borostyánkő,
Kertes, Farkasvár
nevezetű
váraknak.
Ottokár
hatalma már
elérte az
Adriát,
s most már e
hat magyar vár
is növelte
birtokát.
A császár ekkor a pápával épp hadban állt,
aki őt trónvesztettnek nyilvánítván
a német trónra ültetett egy ellenkirályt.
Ez az ellenkirály nem volt más,
mint Thüringiának az a grófja,
aki Szent Erzsébetet Wartburg várából elűzte férje halála
után.
A Babenberg örökség tartományaiban felbomlott a rend,
egyes urak fosztogatásba kezdtek,
a magyar végekre is többször betörtek.
A pápa ekkor támogatta volna a magyar királyt,
hogy megszerezze magának Ausztriát és Stiriát,
ám Béla tétovázása után,
a badeni őrgróf talált nála támogatást,
ő viszont nem tartotta vissza alattvalóit
a Magyarország elleni támadásoktól.
Béla királynak ebből lett elege,
megtámadta Bécset a serege.
Kun csapatai Bécstől Semmeringig
dúltak, gyújtogattak, mindenfelé,
felgyújtották Mária Zellt is.
a magyarok több várat is elfoglaltak, de aztán
visszavonultak.
Még ebben az évben meghalt a badeni őrgróf.
Újra megindult a vetélkedés a Babenberg örökség
megszerzéséért.
De Béla király hiába írt panaszos levelet a pápának,
hogy a tatárok ellen segítséget nyugatról nem kapott, és
újabb tatár támadás esetén, csak Magyarország védheti meg a keresztény Európát,
ausztriai hadjárata után már a pápa sem pártolta a magyar
királyt.
1252
Béla annyit elért hogy Ausztria élére
olyan herceget ültessen, aki tőle függene.
De a cseh király fia az ifjú Ottokár
feleségül vette Frigyes unokahúgát,
és elűzte Bécsből a halicsi Románt,
a herceget, ki szolgálta Bélát.
1253
Következő évben Béla Stiriába tört be,
innét nyomultak csapatai Bécsig előre.
A pápa felháborodott, és azt követelte,
hogy Béla és Ottokár békét kössenek.
Akkor hamar megkötötték a békét,
határpontul a Semmeringet tévén.
1254
Ottokár közben cseh király lett,
állandóan biztatta a magyarok ellen
a stiriai főurakat,
a magyarok okot is adtak
a panaszra.
1258
Ottokár rokona volt a salzburgi érsek,
ki hivatalára méltatlan lett.
A magyar király az új érsek oldalára állt,
de elvesztették Radstatnál a csatát.
Stiriában erre rögtön lázadoztak.
IV. Béla személyesen Stiriába ment,
hogy a lázadást megfékezze,
békét kötött a felkelőkkel.
1260
Újabb stiriai lázadás nyomán
kitört a magyar-cseh háború.
Ekkor volt az első morvamezei csata,
melyben vereséget szenvedett Béla
kinek késlekedése miatt,
majd odaveszett István, a fia.
A cseh Ottokár birodalma,
így elérte már az Adriát.
A Kőszegi-hegység vidéke cseh-magyar határterület lett.
Béla birtokba adta e vidéket
Hédernembeli hű hívének,
Németújvári Henriknek,
hogy új várakat építsen.
Henriket akkor kezdik
Kőszegi néven nevezni.
1261
A
morvamezei csata után
békére
törekedett már
Béla
és Ottokár.
A
cseh király első feleségétől elvált
és
elvette Béla unokáját Kunigundát.
1230
Frigyes
osztrák
herceg trónra lépte óta
a
magyar-osztrák határvidéken
folyton
folyt a háború, a csata.
A
gyepűrendszer felszámolása óta
a
magyarok több várat is építettek oda.
1230-ban
a németek
elfoglalták
Borostyánkőt és Langecket,
de a
magyarok vissszavették e helyeket.
A
németek erre újra betörtek,
a
magyarok megint megverték őket.
1233
Aztán
a magyarok Stíriára rontottak rabolva, gyújtogatva, majd utána Ausztriára.
Frigyes
most békéért könyörgött
1235
De mikor látta, hogy amagyar királyt leköti ifjú felesége és
a pápa,
újra támadott, ezúttal Lékára.
Taksony fejedelem idején.
a Csák nemzetség kapta Bulcsú horka birtokának egy részét.
E nemzetség a névadója Cák községnek,
majd Léka várát is ők építették fel.
Lékát Frigyes bevenni nem tudta,
látszólag békésen várt az újabb alkalomra.
Ez be is következett nemsokára, mikor mongol és tatár hadak
törtek Magyarországra.
1241-1242
Talán Szent Vid várán át vitt IV. Béla útja
Bécsből a dalmát tengerpartra,
mert Frigyes az osztrák herceg
a tatárok ellen nem segítette.
Frigyest Harciasnak is nevezték,
el is foglalt három magyar vármegyét.
A tatárok kivonulása után azokat
IV. Béla hamar vissza is foglalta,
de továbbra is fájt rájuk Frigyes foga.
Kőszeg várát ekkor
foglalta vissza Osli fia Herbord.
Ez a vár hegyen állott,
azóta sokat mállott.
Óháznak nevezzük ma e régi várat,
túrázók a tornyából messze látnak.
1246
Frigyes osztrák herceg
az időt elérkezettnek látván, támadásra vonult a magyar
határra.
Bécsújhelynél le is győzte a magyarokat,
de a csatában ő maga is meghalt.
Vele kihalt a Babenberg-ház,
az első osztrák uralkodó család,
mely ekkora már birtokolta Stiriát,
a Babenberg örökség tehát,
összekötötte a cseh határt és az Adriát.
1194
Bors bán kolostort alapított a Répce partján.
8 falut adományozván
annak.
E falvak között szerepel
Répcemicske és Peresznye,
később pedig Zsidány birtok is.
István királynak Péter lett az utódja,
akit Gizella királyné segített a trónra,
de hamar összevesztek egymással,
Péter elvette Gizella
birtokait és még be is zárta.
Péternek sikerült lerombolnia István művét,
épphogy nem lett Magyarország német hűbér.
1046
A magyarok Pétert elűzték
és behívták a Vazul-unokát, I. Endrét.
Péter elmenekülni nem tudott,
mert a nyugati határt lezárták a pogány lázadók.
E lázadás okozhatta a győri püspök halálát is, mert
nem sokára új püspök került az egyházmegye élére.
1051
Péter elűzése után 5 évre jött Henrik császár hatalmas
sereggel.
A magyarok majdnem az egész Dunántúlt átengedték,
igaz előbb a termést felégették.
A fáradt és éhes németeket
Taksony unokájának, Vajknak,
aki a keresztségben az István nevet kapta,
már a bajor herceg lánya lett a házastársa.
Ő pedig nászajándékul Szombathely környékét kapta.
Királynői birtok volt Ludad és Asszonyfa,
Szombathely pedig a királynő városa.
A bajorokkal való egyezség
az Alpokaljára elhozta a békét.
István király elrendelte,
hogy a tüzet őrző kivételével
templomba kell mennie
vasárnap mindenkinek.
Egyházmegyéket és vármegyéket is szervezett
és hatékony védő várrendszert működtetett,
hatásosan védte a magyar végeket.
Jogában állt kialakítani az egyházi szervezetet
abban az időben alakult a Győri Egyházmegye,
nem maradt keresnivalója itt Salzburg érsekének.
A Győri egyházmegye plébániái közé tartozott:
Az Ennstől jóval keletebbre folyik a Lajta,
eddig terjedt már csak a magyarok hatalma.
E folyónak akkor még nem Lajta volt a neve, hanem
Sár folyóként említik régi iratokban.
Bulcsú horka halála után, az Árpád-unoka Taksony, immár
egyedüli fejedelme lett a magyaroknak,
ki a horka szállásterületét a
Csák nemzetségnek adta.
Taksony fejedelem felismerte,
hogy a megerősödött német
állammal szemben
nem elég a magyarok és a kabarok törzsszövetsége,
neki kezdett hát az államszervezésnek.
Taksony fejedelem székelyek mellett besenyőket
is telepített
a nyugati határ őrzésére
az ő településük volt Pöse,
ami ma Gyöngyösfalu
része
A németek elleni védelem megszervezésére
felmerült sáncvárak
építésének szükségessége.
Ekkor épülhetett a szentvidi sáncvár,
északra tőle Locsmánd,
délre Pinkaóvár.
Bulcsu horka, kinek Bucsu viseli nevét,
itt veré fel egykor nyári szállás-helyét.
A kíséret helye volt Bozsok, Dozmat és Herény,
Olad pedig a horka fiának Ládnak
lehetett szállása.
A Szentvidről jól láthatók e helyek,
talán maga Bulcsú építtetett várat e hegyen.
Találtak itt görög írással egy mellkeresztet,
Bizáncból valót,
hol Bulcsú meg-keresztelkedett.
Bulcsú felvette Bizáncban a keresztséget,
ám nem élte túl az augsburgi vereséget.
A németek Bulcsú területére rontottak, ott dúltak és
raboltak.
954
Bulcsúnak 3 év kellett,
míg egy nagy csapatot szervezett.
Akkor átvonult a bajor és sváb részeken,
a Rajnánál sem tudták megállítani a németek.
Már a mai Franciaország északi részén jártak, de ott nem
tudtak bevenni egy várat.
955
Bulcsú a következő évben újra hadra kelt,
Lél és Sur vezérek is vele mentek,
de Augsburg városánál megállították őket.
A város három napig állta a magyarok rohamait, amíg
megérkeztek a német király csapatai.
Nagy küzdelemben végül győztek a németek,
Konrád császár elé vitték a magyar vezéreket.
Fegyver nem volt náluk, csak Lél vezér kürtje,
ő azzal a királyt úgy fejbe ütötte,
hogy az meg is halt azonnyomban,
Lél vezér pedig e szavakat mondta: „Szolgám leszel a
túlvilági birodalomban.”
A magyarok az augsburgi vereség után,
nem mentek csapatostól túl az Enns folyón már.
A mesékben emlegették csupán,
a csodás Operenciát.
[1] A
Vasi Szemle 2001/2. számában jelent meg Herényi István: Bulcsú horka c. cikke. http://www.vasiszemle.hu/2001/02/herenyi.htm
Sok vaslelőhelyet találtak az őseink erre,
erről kapta nevét Tömörd és Rendek.
A Szentviden is volt egy kisebb vasbánya,
amelyet már a
kelták is használtak.
A vaslelőhelyeket védeni kellett,
ezért telepítettek a nyugati vidékre
is székely őrségeket.
Őrség telepedett, az római kori Borostyánkőút közelébe,
ebből alakult ki Csó települése.
A szentvidi őrtoronyból ide füstjelekkel lehetett jelezni.
Hogy a füstöt használták jelzésre,
azt alátámasztja a hegység másik végén Füsthegy
település neve.
900
Amikor meghalt Arnulf a frank császár,
a magyarok foglalták el Pannóniát.
A magyaroknak ekkor még nem volt fejedelme,
egyenrangúak voltak, a gyula, a horka és a kende.
A gyula volt Árpád,
a kende Kurszán és a horka Bogát.
Bogát és Árpád fia Tarhos,
éppen a Pó völgyét dúlták akkor,
csapatukkal, melyet még Arnulf császár bérelt
fel, hogy itáliai ellenfelének
törjenek területére.
A magyaroknak rombusz hegyű nyilaik voltak,
féltek is tőlük, amerre kalandoztak,
az ottlakók így imádkoztak:
„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”
ilyen nyilat leltek a Szentviden,
ahol a magyarok egy templomot feldúltak,
ez egy kormos réteg is tanúsítja.
Kőtornyot emeltek a helyére, honnét ráláttak a Gyöngyös-
mentére.
Déli irányban ellátni innét
egészen Szombathelyig.
Látszik innét Bucsu, Dozmat, Olad és Herény.
900-913
Arnulf császár még életében kinevezte
Nyugat-Pannónia őrgrófjának a bajor herceget,
így hát a bajorok is harcra keltek,
hogy övék legyen a Dunántúl nyugati fele.
7 éven át minden évben jöttek a bajor hadak,
míg aztán a magyarok döntő győzelmet nem arattak
a pozsonyi csatában.
A következő 7 évben
a magyarok támadták meg évente
a Bajor
Hercegséget.
14 évi háború után a magyar és a német népet
széles gyepű választotta el
791
Király volt mégcsak, s nem császár,
mikor seregével követve a Dunát,
készült elfoglalni Pannóniát,
s bár e terve kudarccal járt,
Károly felkereste Savariát,
ahol a frankok védőszentje,
Szent Márton született.
Savaria ismét jelentős hely lett,
kővárat építettek.
795-796
A tudun irányította az Avar Birodalom dunántúli részét.
Ő felvette a kereszténységet,
maga Károly emelte ki a keresztvízből.
803
12 évvel Nagy Károly hadjárata után,
ismét frank sereg vonult át
a Borostyánkőút vonalán.
Talán ekkor hagyták Szerdahely és Cák
határában
a szárnyas lándzsákat.
803-828
Velem-szentviden is templom épült akkor,
ott imádkoztak a keresztény hitre tért avarok.
Az avarok ott felvették a keresztény hitet,
és tisztelték a vértanú Szent Videt.
805-828
Az avarok ezután
és frank vazallusként éltek.
Ott állt az Avarok Határhegye,
Vazallusállamuk keleti széle.
814-829
Nagy Károly halála után fia Lajos lett a császár.
Aztán 15 év múltán
már az ő fiai vették át a Birodalom irányítását.
Lajos nevű fia a keleti részt kapta,
Regensburgból önállóan irányította.
A Keleti-Frank Birodalomból új államot szervezett,
meg is kapta a Német előnevet.
Ő megszüntette az avarok önállóságát.
Noha nyugati frank volt ő maga, mégis a Német melléknevet
kapta,
mert félévszázados uralkodása alatt
formálódott a német államalakulat
Mikor a Frank Birodalmat felosztották
Avariát Lajosnak juttatták.
Tőle származtak a német Karolingok.
860
Egy Salzburg melletti kolostornak
Német Lajos adott birtokokat.
Az adománylevélben a birtokok határaiként
említik a Savaria és Spraza patakok nevét,
ezek a Gyöngyös és a Répce,
valamint az Avarok Határhegyét és Vitus hegyét.
Lajos nevét őrizte Lutzmannsburg,
amit a magyarok változtattak Locsmándra.
Német Lajos halála után
fiai követték egymást
a Keleti-Frank Birodalom trónján,
majd az unoka, Arnulf következett,
ki a magyarokkal szövetkezett,
ő hívta be a morvák ellen őket
e Kárpátok ölelte földre.
Aztán Arnulf halála után
a magyarok elfoglalták a kies
Pannóniát.
A Szent Vid hegyen
egy kőtorony épült
a Karoling templom helyén.
568-670
Miután a langobardok eltávoztak Itáliába,
Csipkerózsika-álom borult a tájra.
Csak száz év múlva telepítettek be az avarok az Alpok
előterébe
szlávokat és egy idegen népet, kiket onoguroknak neveztek.
A név tíz törzset jelent, nem tudjuk, hogy milyen nyelvet beszéltek,
csak azt, hogy a griffes-indás övveretek
velük jelentek meg és terjedtek el a Kárpát-medencében.
Az avarok későn jött ága voltak talán,
vagy török nép, mint régen a bolgár,
akik akkor keltek át az Al-Dunán,
vagy magyarok lehettek már esetleg,
akik Árpád előtt 200 évvel érkeztek?
Késő avarkori lovastiszti jelvény volt a csótár,
egy tollforgó-tartó a lovak homlokán.
Ilyen lovas sírt tártak fel Lukácsházán.
692-788
Az Avar Birodalom
az Enns folyóig terjedt akkor
- s még száz éven át – nyugaton.
772-788
Akkor a langobardok itáliai királyságát
az Alpoktól délre, majd attól északra a Bajor Hercegséget megszállták
a nyugatról támadó frankok, akik így elérték az avarok országát.
Amikor Nyugat-Pannóniát megszállták a gótok,
megállt a kereskedelem a Borostyánkő úton,
aztán legyőzték a kisebb népeket
gepidákat, szarmatákat, szkíreket.
A szkír fegyveresek maradékával
Odoaker vonult át Itáliába.
A gótok felprédálták Pannóniát,
majd amikor nem leltek már zsákmányt,
elhagyták a feldúlt provinciát.
Odoaker elűzte az utolsó római császárt
és létrehozta saját
királyságát.
Nyugat-Pannóniában helyreállt a közlekedés,
a Borostyánkő-úton ismét folyt a kereskedés.
Odoaker királyságát a keleti gótok döntötték meg,
de a római lakosság maradékai tovább éltek
a Dráva és a Répce közti részen.
Itt ismerte meg a római kultúrát a langobardok népe.
377
A negyedik század vége táján
a Római Birodalom határán
megjelent a gót-hun-alán
szövetség. Pannóniát
a hunok ekkor elfoglalták.
379
A rómaiak a hunokkal szövetséget kötöttek,
az ellenségeskedésnek 50 évre véget vetettek.
Ruga és Buda idejében
a hunok a rómaiakkal békében éltek,
a hunok a rómaiak szövetségesei voltak,
ezért Pannóniából egyre nagyobb részt kaptak.
Másfél évszázada Bozsokon
kiszántottak egy hun aranycsatot,
ez bizonyítja, hogy hunok is jártak ott.
Pannóniát az 5. század elején
a rómaiak a hunoknak átengedték.
A környéken a hun jelenlétet bizonyítják
a megtalált torzított
koponyák.
A hunoknak volt szokása a koponya torzítása.
Velem-Szentviden talált
három torzított koponyát
Báró Miske Kálmán.
Azóta is találtak még torzított koponyát
a később
Genccsel egyesült Apátinál.
Utoljára pedig Kőszegdoroszló és Lukácsháza határán
a patakmederből emeltek ki egy ilyen koponyát.
A hunok védték és használták
a rómaiak által létrehozott infrastruktúrát,
a vízvezetéket mely ellátta Sabariát
és a Savarias patakot elterelő gátat Apátinál.
Buda halála után öccse, Attila lett a hun király,
ö kétszer is átvonult Pannónián.
451-452
Először Catalaunumig,
másodszor magáig Rómáig
vonult előre,
mindkétszer sok embert veszítve.
453-454
Attila halála után
a helyzet zavarosabbá vált.
Az utakat és közműveket őrző szövetségesek
pusztítani kezdtek.
455
Savariát a hunoktól visszavette Róma,
de a várost földrengés érte,
így ért ott a római és hun uralom véget.
Savaria kelet felé terjeszkedett,
a városnak ezen a részén született
egy római katona fia,
kinek a Martinus nevet adta
Mars isten után az apja.
A fiúra nagy hatást tettek
a városban élő keresztények.
Példájuk nyomán maga is keresztény lett,
egész életében segített a szegényeknek.
Köntösét a koldussal megosztotta
de nem maradt sokáig katona.
Mikor a császár gyávának tartotta,
egyedül is kiállott volna
szemben az ellenséggel.
Mártont a császár fogságba vetette,
de nem hagyta nyugodni rossz előérzete
és reggelre békét kötött az ellenséggel,
majd eleget tett Márton kérésének,
elbocsátotta őt
a hadseregből.
Aztán Márton, hogy megtérítse anyját és apját,
Galliából jött vissza gyalog Savariába.
Gyalog jött az Alpokon át,
közben megtérített egy haramiát.
Anyját meg is keresztelte,
de apja nem fogadta el az új hitet,
nem hitt olyan Istenben, akit keresztre feszítettek.
Már szabadon terjesztették a kereszténységet,
de közben elterjedt az a nézet,
hogy Jézus az Atya teremtménye.
Márton kiállt Krisztus istensége mellett,
ezért Savariából távoznia kellett.
Ám visszafelé sem Itáliában sem Galliában nem találta a vele
egy hitet valló püspököket.
Márton ezért remeteként élt.
Aztán amikor hittársa Hilarius püspök visszatért,
felszentelte pappá,
de Márton remeteként élt tovább.
Egyszercsak Tours városába hívták egy beteghez,
de a városba érvén várta őt sok ember.
Kiderült akkor aztán,
hogy csak ürügy volt csupán
a beteghez hívás,
püspöknek választották őt meg
ott a városban a keresztények.
Így lett toursi püspök immáron
a Savariában született Márton.
Erre azonban Róma sem maradt tétlen,
seregeket küldött a germánok ellen.
A Borostyánkő-utat ekkor használta először
a Morva folyóig vonuló római haderő.
Majd a rómaiak két új tartományt
szerveztek, Alsó- és Felső-Pannóniát,
a Dunáig terjesztve azok határát.
A Borostyánkőút mentén
egy katonai tábor helyén
alapította meg Claudius császár
a szaváriaiak kolóniáját.
A kolónia városi rangot jelentett
rögtön az új településnek.
Miután 25 évet szolgált,
leszerelték a római katonát.
Civil ruhát öltött immár a veterán
és művelte államtól
kapott birtokát.
Ilyen birtokok vették körül a kolóniát,
szabályos négyzetekre osztva annak határát,
és hogy a birtokokhoz víz is legyen elég,
a patakmedreket itt-ott elterelték:
a folyásirányt kiegyenesítették
vagy éppen derékszögben megtörték.
Majdnem 2000 év telt el azóta,
a mesterséges árkokat a víz még jobban kimosta
és természetesnek tűnhet a római csatornák nyoma,
és azóta nem tudni erre, hogy merre
ment a patakok természetes medre
és az ember ezeket merre terelte.
A hegy kőzete pala, ezért ott sok forrás fakad.
A víz a felszín alatt alkot galériákat,
azokból tör elő, mint éltető erő.
A rómaiak is foglaltak ott forrást,
hogy ellássák vízzel Savariát.
A patakok vízét a Gyöngyös és
a Perint gyűjtik össze,
amelyek medrét
a rómaiak összekötötték.
Gáttal szabályozták, hogy Savaria
keleti része elég vizet kapjon.
Előbb csak kereskedők szállították
az új tartományba Itália borát,
majd a szőlőt is meghonosították.
Onnét származik a Pogányok szőlőhegy neve,
hogy ott került elő egy Bacchus szobor feje
egy római harcos
mellképével és római érmekkel.
Horatiusa a költő is dicsérte már
a Julius Ceasar alapította Friauli
szőlőfajtáját
a furmint.
E fajta terjedt el leginkább a kőszegi hegyek lejtőin.
Később a pannóniai borteremlés korlátozását
már rendeletben írta elő a császár.
Savaria fejlődése békés volt egy évszázadon át,
azután a markomannok átkeltek a Dunán és lerohanták
Pannóniát.
ezt követően 12 évig tartott
a rómaiak és a markomannok
háborúja Pannóniáért, ez
Savariát súlyosan érte,
a város lakosai felét elvesztette.
Helyükre új népességet telepítettek,
akik Isis istennőnek szentélyt építettek.
A vagyonosabb polgárokat
úgynevezett szarkofágokba
temették, vagyis kőkoporsókba.
Szent Quirinius itt halt vértanú-halált,
mivel nem volt hajlandó imádni a császárt.
„A császárotok semmi, Jézus minden” mondta.
Nyakába egy malomkövet kötöttek kötéllel,
s bedobtáka Siberis folyó vízébe,
elrettentésül, hogy mind féljen,
ki a császárt nem tartja istenének.
Amikor Constantinus és Licinius lettek a császárok,
kihirdették a teljes vallás-szabadságot.
A keresztényeket sem üldözték már,
sőt a pártjukat fogta Konstantin császár,
társa azonban továbbra is imádta Íziszt és Ozíriszt.
Majd a Hellászt dúló kelták
vertek ott tanyát
és pénzt is, görög minta után.
Kereskedők már ekkor használták,
a Borostyánkő-utat.
Amikor Hannibál Itáliára tört,
sok kelta törzs támogatta őt.
De amint Róma kerekedett felül,
bosszú-hadjáratokban kegyetlenül
irtották a rómaiak őket.
A bójok törzse ezért,
elhagyta a Pó völgyét
és az Alpokat keletről kerülvén,
telepedett le a Duna-Dráva közén.
Kelta-kori vaskohászati telepet
tárt fel
a Cák és Kőszeg közötti völgyben,
melyet Pogányok néven ismernek,
a hegységet régóta kutató
Báró Miske.
A kelták feldolgozták még a vasat
a velemi Szentvid-hegy alatt
és Szombathely mellett,
ahol a rómaiak előtt megtelepedtek.
De a keltákat a Dunától keletre legyőzték a dákok,
északra attól - pedig a germánok.
A szentvidi bronzműves központ
megérte a korai vaskort.
Bronzból
készültek a hallstatti formák,
talán az sem kizárt,
hogy innét kerültek oda,
mert az ottani bánya sója
a szentvidi bronzműves központ
áruit szinte vonzotta.
A Hallstatti-kultúra csoportjait nem közös
uralkodó, hanem erős kereskedelmi hálózat kötötte össze.
Cserélték egymással Hallstatt sóját,
a Földközi-tenger vidékéről származó borokat
és – többek közt – a velemszentvidi bronztárgyakat.
A Szentvid közelében lévő különleges kövek
szent események helyszínei lehettek.
A Kalaposkőnél előkerült 1908-ban
egy áldozati edényt vivő nő bronzszobra.
A fejedelmi temetkezésekhez gyakran kocsikat is mellékeltek.
A hallstatti népesség hitvilágának szerves részei lehettek a
kocsik, melyet
a kerék-, nap-, és madárszimbólumok jeleznek.
Ma turisztikai program a Kőszeg-Vashegy borút,
mely átmegy Cákon, Szerdahelyen és Bozsokon.
Ám a Vashegyen a szőlőművelés kezdete
épp a hallstatti kultúra ideje.
Majd aztán alaposan megismerték
a bronzkor végére az egész hegységet.
Tudták, hogy található ott rézérc
s hogy nemcsak ón lehet a másik fém,
mellyel bronzzá ötvözhető a réz.
Antimont is leltek a hegységben
alig egy napi járóföldnyire innen.
S a patak völgyében az itt készült termékek
a kereskedelmi úthoz hamar elértek.
A hegy ezért alkalmas helynek
bizonyult a bronzművességre.
Így ott már a bronzkorban település volt,
a rezet antimonnal ötvözték nem ónnal.
Az öntőkanalak és a fújtató csövek
agyagból, a minták kőből készültek.
Palakőből volt a kohók falazata,
melyekre lyukat fúrtak azzal a
céllal, hogy abba
fújtató csövet illesszenek,
a kohóba azon levegőt vezessenek,
mert az olvasztáshoz magas hő kellett.
Hogy e hőfokot elérjék,
előbb a fát égették faszénné.
A Bozsoki-patak forrását ma is Szénégető-kútnak nevezék.
A település több teraszon terült el.
Bonyolult sáncrendszer húzódott körötte,
görög poliszokhoz lehetett hasonló.
A bronzból készült árukat innét,
kereskedők messze földre vitték,
nyugatra a Duna-mentén végig, míg
északra a Skandináv-félszigetig.
Nem tudjuk a nép nevét, mely itt megtelepedett,
csak, hogy kedvelte a magaslati helyeket
és, hogy urnamezőkbe temetkezett,
talán a későbbi pannonok ősei lehettek.
Urnamezőkbe temetkező népek éltek
akkor régen Európa közepében
az Óceántól a Fekete-tengerig,
messzire kalandoztak fegyvereseik.
E kultúrkörből több nép származott,
kelták, italicusok, etruszkok, pannonok.
A kora bronzkorra jellemző tárgyak,
a belső díszes talpas tálak.
Találtak ilyen leleteket,
Sében, Szombathelyen és Csepregen.
Aztán megjelentek a harangalakú edények,
kultúrájuk Európa-szerte elterjedt.
E kultúrához tartoztak a csónak alaprajzú házak,
egy ilyen ház alapját Bucsunál feltárták.
E kultúra temetkezése is jellegzetes volt,
a halottat úgy temették el, mint egy alvót.
A Répce-menti Locsmándon és Csepregen
is ilyen temetkezések nyomaira leltek.
nagyszámú és feltűnő réztárgy
alapján Pulszky Ferenc
az 1870-es
években bevezette
a kőkorszak és a bronzkor közötti
önálló rézkor fogalmát.
A Dunántúlon azonban
réztárgyak is a bronzkorban
jelentek meg nagyobb számban.
Ezt megelőzően errefelé
csak kisebb réztárgyakat készítettek,
rézgyöngyöket, réztűket.
A bronzkor előtti korszakot
itt a réztárgyaknál jobban jellemzik talán
azon újítások, melyeket említek alább.
Közben az éghajlat szárazabb lett
a földművelés hozama esett,
az állattartás szerepe nagyobb lett,
elkezdték feldolgozni a tejet,
abból készíteni élelmet.
Ám a legelőket váltani kellett,
feltalálták a kocsit és a kereket,
hogy a vándorlás könnyebb legyen
– és még az is hozzájárult
ehhez,
hogy kezdetét vette
a lovak megszelídítése.
Akkoriban a teheneket
szentekként tisztelték,
ha kimúltak, el is temették.
Lukácsházán a Kisrókás-dűlőben,
találtak is ilyen
temetkezési helyet.
A festett edények
varázslatos világa[1]
A vonaldíszesek séi településének
fahídját felégették új jövevények,
kik edényeiket már vörös, sárga és fehér
színnel díszítették.
Honnét érkezhettek Sére
ezek az új jövevények?
A séi teleptől nem egészen
100 kilométernyire délre
alakultak ki az új formák
az edények díszítésére.
Majd egy ezredéven át
e festett kerámiás
nép közvetítette
a kultúrát
délről, a Dunántúlon át.
Délről érkezett az új nép,
amely szent helyei köré
körárok-rendszert készített.
Az
ilyen körárok-rendszerek
koncentrikus
körökből álltak
és
négy híd vezetett
e
körökön által.
A
keleti bejárat arra nézett,
ahol
a nap felkelt azon az ünnepélyen,
amelyet
közösen ünnepeltek
a
környéken élő emberek,
hogy
termésük majd jó legyen.
E nép hagyott ránk egy
olyan agyagkanál-nyelet,
amelyben a bevésett jelek
betűk is lehetnek.
A zöldpalák kitermelése
vezetett a rézérc tellérek
felfedezéséhez.
A rezet is először ők használták,
bár még nem öntötték, csak kalapálták.
[1]
Utalás Károlyi Mária: Varázslatos tárgyak egy varázstalan világban. Vasi
Szemle. 2008. 6. sz. írásának címére.
Lukácsházi
radiolarit magkő
Régen, amikor még
kőből készítették
a sok eszközfélét,
Bakonyba ment kőért
valaki, ki itt élt.
De az is lehet még,
hogy a Bakony kövét
mint csereeszközét
hozta ide más nép
mely a földművelést
tán nem ismerte még.
Számunkra az rejtély,
mit kértek e kőért,
de a patak mentén,
egy kis domb tetején,
ebből készítették
éles pengéiket,
kik e tájon éltek.
A patakok mentén már hétezer éves múltra
tekint vissza a földművelő kultúra.
Mivel a termény tárolásához kellett,
agyagedényeket is készíteni kezdtek,
melyeket vonalakkal díszítettek.
E vonaldíszes kerámiák jelzik
a Párizsi-medencétől a Dnyeszterig,
hogy merre terjedt a Dunántúlról tova
a gazdálkodó életforma.
Őket vonaldíszeseknek nevezik a régészek,
mert edényeikre vonalakat véstek.
Az Arany-patak völgyében
Torony és Sé községek
egymás mellett fekszenek.
Vidékünk első települése
Sé község határában lehetett,
ahol azt ovális árok védte.
Bejárni egy földhídon lehetett keletről
és egy fahídon észak felől.
Első lakói a környéknek már hosszú házakban éltek,
ahol istenek, emberek, termények, állatok együtt megfértek.
A földműveléshez az erdőket égették, irtották,
az állatok közül főleg a marhát tartották.
Isteneiket lapos testű szobrocskák képében imádták,
de a gonosz szellemek szobrait szétvágták,
és a település körüli árokba szórták.
A séi településhez tartozhattak
a toronyi részen feltárt hosszú házak.
A körülárkolt séi részen
lehetett a környék szentélye,
ahol szertartásokat végeztek,
Kern István velemi gyűjteményében
van egy mamutcsont, mely a
Drávából került ide.
A mamutok a jégkorszakban éltek,
amikor a Kőszegi-hegységet,
is jég fedte be.
De a hegyek alján megszűnt a jég uralma már,
széles legelők várták az állatokat,
utánuk jöttek az emberek
is, akik vadászták azokat.
Gencsapáti-Kápolnadombon meg is lelték
a gravetti vadászok kőeszközeit.
Lassan teltek az ezredévek,
lombos erdővé vált a Duna-vidék,
új embercsoportok jelentek meg,
a Duna-parton ők is sátrat vertek.
Ők már nem a nagyvadakat követték,
hanem inkább a Duna-völgyét.
Azzal táplálkoztak,
amit a Duna és ártere adott,
nem nyíllal vadásztak a halra,
külön eszközeik voltak e célra.
A szobi Ipoly-parton
több mint tízezer éves
csiga lerakatot
leltek a régészek.
Olyan csigák házai voltak
három kis kupacban ottan,
milyenek sok millió éve éltek
a Kárpát-medencében.
Miért gyűjtötték össze ezeket
az őskorban itt élt emberek?
Osztrák régészek már felfedezték,
hogy ott a Duna és a Kampf folyók mentén
ebben az időben az ilyen csigaházakat összefűzték
és ilyen csigafüzért
használtak ékszerként.
Az ausztriai gravetti központ tehát
a szobi Ipoly-partról szerezte be a csigát
ékszerkészítéshez,
tizenkétezer éve.
Ezelőtt harmincezer évvel
nagy mamutcsordák éltek
Európában a jégtakarótól délre.
Amikor elérte a jég
legnagyobb kiterjedését
itt is mamutok legelték
a zord tundra növényzetét.
A Duna vidékén
nagy vadászok éltek,
kik e csordáktól nem féltek,
tudták, lesz belőle étek.
A paleolit étrendhez
már csak egy hegyes nyíl kellett.
Kovakőből pattintották a nyílhegyeket
célzott ütésekkel, hozzáértő kezek.
Gravettinek hívjuk
a kovakő nyílcsúcst,
amivel nagyon-nagyon rég
vadászták itt a mamutot és a rént.
A rénszarvas vadászok tanyája
éppen ránézett a Dunára.
Kövekkel lecövekelt rudakból volt a sátruk
olyan lehetett, amilyent ma Lappföldön látunk.
A sátorépítésben az volt a fejlődés,
amikor a rudakat felül cölöphöz illeszték.
A váci Duna-parton feltárt sátoralap
közepén meg is találták a cölöplyukat.
Ám jött a globális felmelegedés,
a lengyel síkságon elolvadt a jég,
a Balti-árok megtelt vízzel,
így lett belőle tenger.
A tundra is északra nyomult a jég után,
nagy fenyőerdő nőtt az egykori tundrán,
a rénszarvasok északra vonultak,
a Balti-tengeren is túlra,
a vadászok pedig követték őket,
a Duna-mentét el is felejtették.
Városunktól Váctól
nem is olyan távol,
volt több vadásztábor,
ahol a vadászok
neandervölgyiek voltak.
Neander-völgy Németországban van Düsseldorf mellett,
százhatvan éve ott furcsa csontokat leltek.
Elküldték a csontokat
Fuhlrott tanár úrnak,
ki a tudomány terjesztésére
egy gyűjteményt hozott létre.
Ő úgy találta, hogy a lelet,
őskőkorszaki lehet,
és talán az embernek
egy ősi típusától ered.
Tovább küldte hát a csontokat
egy anatómia professzornak,
ő is megvizsgálta azokat.
és felmerült benne a gondolat,
hogy egy ősi embertől származnak.
Majd száz évig ettől kezdve, a neandervölgyire,
úgy tekintettünk, mint ősünkre.
De ahogy szaporodtak az új leletek
és fejlődtek a tudományos módszerek,
kiderült, hogy a neandervölgyi egy testvérfaj,
amely már 30 000 éve kihalt.
A neandervölgyi emberfaj már
többféle kőeszközt használt,
készlete kissé más eszközökből állt
Európa közepén
mint nyugati részén.
Dárdáikon a hegyek kőből voltak,
falevelekre hasonlítottak.
Sok eszközük öltött levélformát,
létrehozták a levéleszköz kultúrát.
A Galga folyó a Cserhát-hegységben ered,
magába gyűjt sok patakot és eret.
A völgyek oldala meredek,
ily oldalak zárják a zsákvölgyeket.
Ott a vadat a völgy kijáratához hajtották,
a fentiek pedig fegyvereiket hajították
feléjük és nagyobb köveket.
A kövek és a fegyverek kőhegye
az állatokat leterítette.
