Közép-dunántúli régészeti kultúrák, Kr.e. 5500-450

Kr.e 800-450:

KORAI VASKOR. HALLSTATT KULTÚRA

Megjelentek a vasfegyverek, a lószerszámok, a kocsialkatrészek.[1]

Magaslati, több esetben erődített, kő vagy fa és föld felhasználásával épített sáncokkal épített települések Süttő-Nagysáncon, Tihany-Óváron. Folyóvíz melletti erődített telep: Süttő-Nagysánctető. Köznépi telep, Pilismarót-Szobi rév. A településeken felszínre épített boronaházak és földbe mélyített építmények álltak. Somlóvásárhelyi temető (kocsival történő eltemetés).[2]

Kr.e.1200-800:

KÉSŐ BRONZKOR. URNAMEZŐS KULTÚRA. [3]

IV. FÁZIS: VÁLI KULTÚRA

III. FÁZIS:
ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚLI CSOPORT,

ÉSZAKKELET-DUNÁNTÚLI CSOPORT (VÁLI KULTÚRA)
Leletei  a Sághegy-Velemszentvid csoport anyagával mutatják a legszorosabb  rokonságot,  b ár nem kevésbé szoros szálakkal  kötődnek a helyi  későhalomsíros - korai urnamezős kultúra alapréteghez. Észak felől a dél-morvaországi Velatice  kultúra és a nyugat-szlovákiai Ocskó (Ockov) leletanyaga áll legközelebb. Még  ennél is jóval erősebb a kapcsolata a  hetén yi (Chotin) csoporttal.Telepmaradványok: Bajót-Hagymásrét, Esztergom-Búbánatvölgy, Esztergom-Szamárhegy.

KURDI HORIZONT

II. FÁZIS: ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚLI CSOPORT, BALATON-VIDÉKI CSOPORT, ÉSZAKKELET-DUNÁNTÚLI CSOPORT

Csabrendeki temető.

I. FÁZIS: BALATON-VIDÉKI CSOPORT, BAKONY-VIDÉKI CSOPORT, ÉSZAKKELET-DUNÁNTÚLI CSOPORT

Kr.e.1400-1200:

KÉSŐ BRONZKOR. HALOMSÍROS KULTÚRA

harcias, lótartó népesség, hosszú kardok

Kr.e.1400-1300:

KÉSŐ BRONZKOR. KOSZIDERI KULTÚRA

Dunaújváros Koszider-padlás. A vatyai kultúra utódai.

Kr.e.1550-1400:

KÖZÉPSŐ BRONZKOR. MÉSZBETÉTES EDÉNYEK KULTÚRÁJA

Kr.e.1600-1550:

KÖZÉPSŐ BRONZKOR.

A Litzen-kerámiások benyomulása nyugatról.
ZÓKI KULTÚRA megjelenése a Balatontól északra.

Kr.e.1700-1400:

VATYAI KULTÚRA

A nagyrévi kultúra és a kisapostagi kultúra keveredéséből alakult ki.
Erődrendszer a Budai hegyektől a Sió torkolatáig. A középső szakasz földvárai: Adony, Sárbogárd, Dunaújváros, Pákozdvár. (Fejér megye történelme napjainkig)
A kultúra legnyugatibb települése Fehérvárcsurgó Kisvárhegyen. (Horváth Tünde: A vatyai kultúra településeinek kőanyaga. Komplex régészeti és petrográfiai feldolgozás. Ph. D. disszertáció II. kötet.)   

 

Kr.e.1800-1500:

KÖZÉPSŐ BRONZKOR. KISAPOSTAGI KULTÚRA.

A hatvani kultúrával rokon, de más jellegű keleti népcsoport.

  

Kr.e.2000-1800:

KORAI BRONZKOR. HARANGALAKÚ EDÉNYEK KULTÚRÁJA

Kr.e. 5000-4500:

KORAI RÉZKOR: LENGYEL (III) KULTÚRA

Lelőhely: Veszprém (Magyar régészet az ezredfordulón. (Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály) Budapest 2003.  124. oldal. http://www.regeszet.org.hu/images/regeszet2000/h_005.pdf)

Kr.e. 4500 körül:

KÉSŐ NEOLITIKUM: KOTTAFEJES KULTÚRA

A Dunántúli Vonaldíszes kultúrából alakult ki. Lelőhely: Neszmély.

Kr.e. 5000 körül:

ÁTMENET A KÖZÉPSŐ NEOLITIKUMBÓL A KÉSŐ NEOLITIKUMBA: SOPOT KULTÚRA. A Dunántúli Vonaldíszes Kultúra és a Vinča kultúra elemeit tartalmazza.  Lelőhely: Nemesvámos. (Regenye Judit: A Sopot kultúra kronológiai helyzete Magyarországon. http://epa.oszk.hu/01600/01610/00021/pdf/vmm_22_2002_02_regenye.pdf)

Kr.e. 5200-5000:

KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM: ZSELÍZ KULTÚRA

A Dunántúli Vonaldíszes kultúrából alakult ki. Arcos edények. Lelőhelyek: Neszmély, Bicske, Sukoró, Veszprém, Mencshely. (Magyar régészet az ezredfordulón. (Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály) Budapest 2003.  98. oldal. http://www.regeszet.org.hu/images/regeszet2000/h_004.pdf)

Kr.e. 5500-5200:

KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM: DUNÁNTÚLI VONALDÍSZES KULTÚRA

A kultúra egyik legfontosabb nyersanyaga a szentgáli radiolit.

---

[1] Kővári Klára: I.m. 36. old.

---

[1] Jerem Erzsébet: A korai vaskor a Dunántúlon. A Hallstatt-kor. In: Magyar régészet az ezredfordulón (Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály) Budapest 2003. 183. old. (http://www.regeszet.org.hu/images/regeszet2000/h_007.pdf)

[2] Ősrégészet. In: Magyarország a XX. században / [főszerk. Kollega Tarsoly István] Szekszárd : Babits, 1996-2000. (http://vmek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html)

[3] Kőszegi Frigyes: A Dunántúl története a késő bronzkorban. 19-53.  old. (http://mek.oszk.hu/09100/09138)

Közép-magyarországi régészeti kultúrák, Kr.e 6000- Kr.e. 800.

Kr.e 800 körül[1]: KORAI VASKOR. HALLSTATT-KULTÚRA

A Nyugatról terjedő kultúra Budapest környékét is eléri.

Kr.e.1000-800:

KORAI VASKOR. PRESZKÍTÁK (kimmerek?).

Mezőcsáti csoport. Újra a pásztorkodó állattartás vált általánossá, ezen belül a lótenyésztés szerepe jelentős volt.

Kr.e. 1000 körül: KÉSŐ BRONZKOR. KYJATICE KULTÚRA. Gyermelyi csoport.

Az Urnamezős kultúrák elől északkeletre visszahúzódó népesség.

Kr.e.1200-800:

KÉSŐ BRONZKOR. URNAMEZŐS KULTÚRA.

Urnamezős telepek a gödöllői- és a ceglédi dombvidéken, nagy temető Szigetmonostoron.[2]

A szlovákiai ČAKA (CSEKE) KULTÚRÁHOZ hasonló társadalmi rétegződés.

Kr.e.1500-1200:

KÉSŐ BRONZKOR. HALOMSÍROS KULTÚRA

Harcias, lótartó népesség, hosszú kardok. A helyi lakossággal keveredve átvették a hamvasztás szokását.[3]

Kr.e.1500 körül:

KÖZÉPSŐ BRONZKOR. KOSZIDERI KULTÚRA

a vatyai kultúra utódai (Dunakeszi)[4]

Kr.e.2000/1900-1500:

KÖZÉPSŐ BRONZKOR. VATYAI KULTÚRA

A nagyrévi kultúra és a kisapostagi kultúra keveredéséből alakult ki.

Életmódjára a hosszabb egyhelyben lakás volt a jellemző. Fejlett volt a földművelés és az állattenyésztés. Bronzöntés, ökrökkel vont eke, településeken szabályos utcák. Földsánccal és árokkal erődített falvakban éltek, erődrendszer a budai hegyektől a Sió torkolatáig.

Nagyszámú hamvasztásos, illetve urnás temetkezés került elő, több száz, sőt több ezer síros urnatemetők (Dunakeszi Kopolya-dűlőben 500-nál több sír, Szentendre).  

Kr.e.2500-2000/1900:

KORAI BRONZKOR. HATVANI KULTÚRA.

Sáncokkal erősített telepek (Vác-Csöröghegy).[5]

Kr.e.2500-2000/1900:

KORAI BRONZKOR. NAGYRÉVI KULTÚRA.

Rokonság a somogyvár-schneckenbergi népcsoporttal. 

Fejlett állattartás, a ló első ízben történt tömeges alkalmazása -> nagy mozgékonyság, talajváltó földművelés, cölöpvázas, döngölt, meszelt falú családi házak; fejlett bronzöntés (3 részes öntőminták), hamvasztásos temetkezés.

Duna vidékén: váci csoport; kulcsi és tószegi csoportok.

Kr.e.2500-2200/2100:

KORAI BRONZKOR. HARANG ALAKÚ EDÉNYEK KULTÚRÁJA. Budapest csoport.

Marokkó északi részétől Szicílián és a brit szigeteken át Lengyelországig és a Csepel-szigetig terjedt el. Bronzöntés, íjászok. Gerendavázas, paticsfalú házak, a kultúra legnagyobb temetője Budakeszin.

Halottaikat zsugorítva temették el, Bécstől keletre a Makó-kultúra hatására átveszik a hamvasztásos temetkezést és az edények belső díszítését. A legkeletibb részen a Budapest csoport: Szentendrei-szigettől a Csepel-sziget déli végéig húzódó településláncban.

Kr.e.2500 körül:

KORAI BRONZKOR. ZÓKI KULTÚRA.

A Makói csoport Váckisújfaluig terjedt.[6]

Kr.e. 2800-2500:

KORAI BRONZKOR. VUČEDOLI(LJUBLJANAI, MAKÓI) KULTÚRA. A klasszikus Vučedol-kultúra Szlavóniából kiindulva elfoglalja az egész Szerémséget, majd onnan a Duna mindkét oldalán kelet felé hatolva egészen a Vaskapuig jut. Etnikailag a Lasinja-kultúra és a badeni kultúra népének a keveréke. Központja a báden-kosztoláci főnök vucedoli  vára (palotája) helyén épített előcsarnokos (ún. megaron típusú) palota; új telepek. A bronzöntés bizonyítékai: bronzvésők, mediterrán típusú nyeles tőr, lándzsa és harci fokos öntőmintái; edényeken mészbetétes minták (égei-balkáni fazekasság hatása?). 6x4 méteres, földbe mélyített, paticsos falú házak, házak mellett kerek kemencék pár síros temetők.

Kr.e. 3500-2800:

KÉSŐ RÉZKOR. BÁDEN-PÉCELI KULTÚRA. Déli, anatóliai-balkáni eredetű népcsoportok.[7] Falvai és temetői sűrűn ellepik a Kárpát-medence belsejét. Halotthamvasztásos temetkezés; marhatartó pásztorcsoportok. Nincs az egész kultúrát összefogó vezető réteg. Pilismarót-szobi révnél feltárt településen kb. 300 objektum. Pásztorfőnökök sírjában 2-2 tehén, saját állatállományra utal.

Kocsimodellek (elsőnek feltárt a Budakeszi kocsimodell).

Kr.e. 3600-3500:

KÖZÉPSŐ RÉZKOR. PROTOBOLERÁZ IDŐSZAK.

Kr.e. 3800-3600:

KÖZÉPSŐ RÉZKOR. TŰZDELT BARÁZDÁS KERÁMIA.

Kr.e. 4000-3800:

KÖZÉPSŐ RÉZKOR. LUDANICE (NYITRALUDÁNYI) KULTÚRA.

Kr.e. 4500-4000:

KORAI RÉZKOR. LENGYEL-KULTÚRA (III. FÁZIS)

Kr.e. 5000/4900-4500:

KÉSŐ NEOLITIKUM. LENGYEL-KULTÚRA

Népessége a korábbi dunántúli Vonaldíszes Kultúra genetikai utódja, helyi fejlődés a Sopot-Bicske kultúrából, de a cucuteni-tripolje-gumelniţa kultúra hatása is érezhető. Nagycsaládi temetők, fegyver, kőbalta és kőkés mellékletek, a férfiak sírjaiban.

Legrégebbi települései: Szőgye, Párkány (mindekettő Szlovákia), Vác, Aszód környékén alakultak. 80-150 m átmérőjű köralakú sáncok.

Kr.e. 5400-5000/4900:

KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM. DUNÁNTÚLI VONALDÍSZES KERÁMIA.

IDŐSEBB FÁZISBAN: KOTTAFEJES ÉS ZSELIC KULTÚRÁK

Hosszú, nagycsaládi házak, irtásos-égetéses, kapás földművelés, járulékos állattartás: szarvasmarha (őstulok háziasítása?), sertés, juh, kecske. Férfiak szerepének megerősödése. Önálló temetők megjelenése, de még zsugorított helyzetű temetés (részben még előfordul a házak közé temetés).

Nagytétnyi sír: Dunántúli Vonaldíszes, Alföldi Vonaldíszes és Vinĉa kultúrák találkozása.[8]

Kr.e. 6000 körül

MEZOLITIKUM. DUNAI-TARDENOISI KULTÚRA.

Rendkívüli kis méretű pengék, vakarók, az első sarlók, magas növények begyűjtéséhez használt kések.[9]

Sződliget és Vác határában a közvetlenül a Duna partján húzódó alacsony dombvonulaton mezolitikus telep.[10] Sátoralap és tűzhelyek.

Posztgravetti (a jégkorszak után továbbra is itt élők kultúrája) és a mai Lengyelország területén kifejlődött  Swidry-kultúra hatása.

---

[1] Az évszámok „Budapest régészeti kronológiája az újkőkortól” időszalag szerintiek. Az időszalag a budapesti történeti Múzeum honlapján érhető el. http://regeszet-dev.udstudio.com/index.php?shtemp=static.251  

[2] Kővári Klára: Régészeti leletek Vácon és környékén. Megjelent a Vác története I. kötetben. Studia Comitatensia 13. Tanulmányok Pest megye Múzeumaiból). Szentendre 1983. 37. old.

[3] Kővári Klára: I.m. 36. old.

[4] Kővári Klára: I.m. 36. old.

[5] Kővári Klára: I.m. 35. old.

[6] Kővári Klára: I.m. 34. old.

[7] Kővári Klára: I.m. 33. old.

[8] Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1984. I. kötet. 129. old.

[9] Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. 114. old.

[10] A telepet Gábori Miklós tárta fel 1954-ben és 1967-ben. Kővári Klára: I.m. 31.old. Sződliget honlapján ez olvasható: „A szakirodalomban Sződliget néven szereplő mezolit lelőhely a község váci határában található.” http://www.szodliget.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=13&Itemid=39

Nyugat-dunántúli régészeti kultúrák, Kr.e 5500- Kr.e. 450.

Kr.e. 800-450:
       KORAI VASKOR. HALLSTATT KULTÚRA.[1]

Kr.e.1200-800:

KÉSŐ BRONZKOR. URNAMEZŐS KULTÚRA.

"BRONZ-HALLSTATT"[1]  egyik fémműves központ: Velem-Szentvid. Örökletes törzsi vezetés. Kőszeg-óházi sarlólelet, velemszentvidi földvár.[2]

Kr.e.1400-1200:

KÉSŐ BRONZKOR. HALOMSÍROS KULTÚRA

harcias, lótartó népesség, hosszú kardok

velemszentvidi és csákánydoroszlói "előpénz"[3], góri öntőminta, jánosházi halomsírok

Kr.e.1550-1400:

KÖZÉPSŐ BRONZKOR . MÉSZBETÉTES EDÉNYEK KULTÚRÁJA

Kr.e. 1600-1550:

Litzen-kerámiások benyomulása Nyugatról az Ikva, Répce, Gyöngyös folyók mentén a Rába vidékére,  majd a Duna, illetve a Balaton felé. (A mészbetétesedények népe észak-dunántúli csoportjának kialakulása és elterjedése.[4]

Kr.e. 1900-1600:

KORAI BRONZKOR. GÁTA-WIESELBURG KULTÚRA a Rábától Nyugatra. Névadó település: Lajtakáta (Gattendorf), rokonság a morvaországi AUNJETITZI KULTÚRÁVAL. Települések sűrűsödése: Répce és Rába között; /temető: a Vas megyei Zsennyén/; Kőszegi-Rohonci hegység: rézérc és antimon). [5]

Győr környékén az északra húzódott eredetét tekintve: dél-dunántúli) ZÓKI KULTÚRA.

Kr.e. 2000-1800:

KORAI BRONZKOR. A Duna vidékén: HARANGALAKÚ EDÉNYEK KULTÚRÁJA. Marokkó északi részétől Szicílián és a brit szigeteken át Lengyelországig és a Csepel-szigetig terjedt el. Bronzöntés, íjászok. Gerendavázas, paticsfalú házak. Halottaikat zsugorítva temették el, Bécstől keletre a Makó-kultúra hatására átveszik a hamvasztásos temetkezést és az edények belső díszítését. A Lajta-csoport temetője Csepregen.[6]

Kr.e. 2000 körül: rohonci öntőminta[7].

Kr.e. 2600-2000:

KORAI BRONZKOR. VUČEDOLI(LJUBLJANAI, MAKÓI) KULTÚRA. A klasszikus Vučedol-kultúra Szlavóniából kiindulva elfoglalja az egész Szerémséget, majd onnan a Duna mindkét oldalán kelet felé hatolva egészen a Vaskapuig jut. Etnikailag a Lasinja-kultúra és a badeni kultúra népének a keveréke. Központja a báden-kosztoláci főnök vucedoli  vára (palotája) helyén épített előcsarnokos (ún. megaron típusú) palota; új telepek. A bronzöntés bizonyítékai: bronzvésők, mediterrán típusú nyeles tőr, lándzsa és harci fokos öntőmintái; edényeken mészbetétes minták (égei-balkáni fazekasság hatása?). 6x4 méteres, földbe mélyített, paticsos falú házak, házak mellett kerek kemencék pár síros temetők. Nyugaton a Dráva-Száva közén közeli rokona a Ljubljana/Laibach-típus, amelynek telepeivel a Dráva északi sávjában és az Alpok keleti peremén Magyarországon is számolni kell. „A kultúra több díszített tála került elő Szombathely területén, jellegzetes kereszt alakú mintázatuk talán Nap-szimbólum, és az edények kultikus rendeltetését jelzi.”[8]

Kr.e. 3000-2600:

KÉSŐ RÉZKOR. BÁDEN-PÉCELI KULTÚRA. Falvai és temetői sűrűn ellepik a Kárpát-medence belsejét. Halotthamvasztásos temetkezés; marhatartó pásztorcsoportok. Nincs az egész kultúrát összefogó vezető réteg.

Kr.e. 3000 körül:

Középső rézkori leletek Ménfőcsanakon.[9]

Kr.e. 3500 körül:

KORAI RÉZKOR. TŰZDELT BARÁZDÁS KERÁMIA KULTÚRÁJA

A fémművesség hanyatlásnak indult, inkább csak a kevés nyersanyagot igénylő, kisméretű réztárgyak fordulnak elő. A népesség csökkent, így a települések száma is visszaesett. Lelőhelyek: Oladi plató, Torony.[10]

Kr.e. 4000-3500:

KORAI RÉZKOR. BALATON-LASINJA KULTÚRA. Tovább élő késő-neolitikus népesség + bevándorlók az Alpok vidékéről és az Észak-Balkánról. Mély árkokkal védett erődített települések (séi kettős körárok). Az első réztégely (innét veszi át a rézolvasztást a bodrogkeresztúri kultúra?) A kultúra kiemelkedő fémleletei az ellentett élű rézcsákányok (Velem).[11]

Kr.e. 4200-4000:

KORAI RÉZKOR. LENGYEL III. FÁZIS.
A kultúrához tartozó népesség Lukácsházán is megtelepült.

Kr.e. 4800-4200:

KÉSŐ NEOLITIKUM. LENGYELI KULTÚRA. Népessége a korábbi dunántúli Vonaldíszes Kultúra genetikai utódja, helyi fejlődés a Sopot-Bicske kultúrából, de a keleti-délkeleti (balkáni eredetű) cucuteni-tripolje-gumelniţa kultúra hatása is érezhető. Nagycsaládi temetők, fegyver, kőbalta és kőkés mellékletek, a férfiak sírjaiban. Horvátországtól Lengyelország déli részéig terjedt el, hazánkban az egész Dunántúlt és Északkelet-Magyarországot vette birtokba. Településeiken nagyméretű, cölöpszerkezetes, tapasztott agyagfalú házak álltak, melyeket néhány esetben körárokkal vettek körül (séi körárok).[12]

Kr.e 5000-4800:

SOPOT-BICSKE KULTÚRA. Vinča kultúra nyugati ága. Agyagkanál megjelenése.[13] Lelőhely: Sé (séi Vénusz).

Kr.e 5500-5000:

VONALDÍSZES KULTÚRA. Hosszú, nagycsaládi házak, irtásos-égetéses, kapás földművelés, járulékos állattartás: szarvasmarha (őstulok háziasítása?), sertés, juh, kecske. Férfiak szerepének megerősödése. Önálló temetők megjelenése, de még zsugorított helyzetű temetés (részben még előfordul a házak közé temetés). Legrégebbi lelőhelyek: Kerka és Zala folyók völgyei; Bakonyi (szentgáli) radiolitból pattintott kőeszközök. Toronyi és keszthelyi paticsfalú házak 150-200 m2 hasznos alapterülettel.[14]

---

[1] Miske Kálmán. 1911. lásd: Mozsolics Amália: A magyarországi bronzkor kronológiájáról. 13. old. http://mek.niif.hu/07900/07901/07901.pdf

[2] Kőszegi Frigyes: A Dunántúl története a késő bronzkorban. 14.  old. http://mek.oszk.hu/09100/09138/

[3] Ilon Gábor: Pénzrendszer az ókorban? Krétai rudak. http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9903/kretai/krtai.htm

[4] A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972), 44. old. http://epa.oszk.hu/01600/01610/00011/pdf/vmm_11_1972_04_bandi.pdf

[5] Károlyi Mária: Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/karolyi.htm, Nagy Marcella: "A fiúk a bányában dolgoznak" 1. http://sirasok.blog.hu/2010/01/19/a_fiuk_a_banyaban_dolgoznak_5

[6] Károlyi Mária: Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/karolyi.htm

[7] Károlyi Mária: I.m.

[8] Károlyi Mária: I.m.

[9] Ilon Gábor: Évezredek emlékei Ménfőcsanak határában. http://www.mnm-nok.gov.hu/hireink/regeszeti-munkaink/423-evezredek-emlekei-menfocsanak-hataraban.html

[10] Víz előtti régészet. A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzet régészei feltárások. Kulturális örökségvédelmi szakszolgálat. Budapest 2010. 14. old. http://www.mnm-nok.gov.hu/images/stories/kiadvanyok/tnf/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf

[11] Víz előtti régészet. 12. old.

[12] Víz előtti régészet. 11. old.

[13] Víz előtti régészet. 12. old.

[14] Hétezer-ötszáz éves „luxusházak” Vas megyében http://www.geographic.hu/Civilizacio/2007/11/Hetezer_otszaz_eves_luxushazak_Vas_megyeben.  Hétezer-ötszáz évvel ezelőtt a Dunántúlon volt Európa közepe http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=242447.