Egy mikrorégió őskora

A Kőszegi-hegység és egyben a Dunántúl legmagasabb pontja az Írott-kő alatt, attól keletre van egy kisebb és kevésbé ismert hegy, az Asztalkő-hegy, amelynek északi oldaláról a Szerdahelyi-patak, déli oldaláról a Bozsoki-patak ered. A Szerdahelyi-patak északról kerüli meg a Péterics-hegyet, ám a Szent Vid-hegy útját állja az északi iránynak, így a patak  nagyjából kelet felé folytatja útját, egészen, amíg Lukácsházánál el nem éri a Gyöngyös-patakot. A Bozsoki-patak dél felől kerüli meg a Péterics-hegyet, majd a Holt-hegy előtt teljesen déli irányba fordul, Bucsu község előtt egyesül az Írott-kőtől nyugatra eredő Rohonci-patakkal, majd Arany-patakként folytatva útját Bucsut elhagyva keletre fordul és Szombathely északnyugati részén éri el a Gyöngyös-patak eredeti medrében folyó Perint-patakot. Az említett patakok és hegyek tehát egy négyszöget zárnak közre, ezt a négyszöget, és az azt határoló dombokat, hegyeket tekintem annak a mikrorégiónak, amelynek történelmét e helyen tárgyalom.

Őskor

A mikrorégión belül a mai embert (homo sapiens) megelőző emberfajokhoz kapcsolható leletek nem ismertek. Már a homo sapiens-hez köthető felső-paleolit kőeszközöket is csak Gencsapáti-Kápolnadombon (vagy más néven, Apáti-dombon) tártak fel.[KÁROLYI (2003) 9. bek.; ILON (2006) 113. old.] (A lelőhelyet az alábbi  térképen zöld folt jelöli Gencsapáti Gyöngyösfalu fel eső végénél a falu és a 87-es út között [A mikrorégió domborzati térképe a Google Maps-ből].) 

A mikrorégión belül Gencsapáti-Kápolnadombon (vagy más néven, Apáti-dombon) tártak fel felső-paleolit kőeszközöket.[KÁROLYI (2003) 9. bek.; ILON (2006) 113. old.] (A lelőhelyet az alábbi térképen zöld folt jelöli Gencsapáti Gyöngyösfalu fel eső végénél a falu és a 87-es út között [A mikrorégió domborzati térképe a Google Maps-ből].)

1. ábra: Gencsapáti-Kápolna-domb Vas-megye északnyugati mikrorégióján belül

Nem ismerünk mezolitkori leleteket sem a térségből és nincs nyoma a Dél-Dunántúl korai újkőkori kultúrájának, a Criş-Körös-Starčevo komplexumból kivált Starčevo-kultúrának sem. Az első kultúra, melynek leletei nagy számban jelennek meg a mikrorégióban, a középső újkőkori Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája.

Az őskor főbb időrendi összefüggéseit mikrorégiónk vonatkozásában az alábbi időszalagok szemléltetik:

Neolitikum
	-5500	-5400	-5300	-5200	-5100	-5000	-4900	-4800	-4700	-4600	-4500
	Dunántúli Vonaldíszes Kerámia						Lengyeli kultúra I.-II. fázis
Rézkor
	-4400	-4300	-4200	-4100	-4000	-3900	-3800	-3700	-3600	-3500	-3400	-3300	-3200	-3100	-3000	-2900	-2800	-2700
	Lengyeli kultúra III. fázis					Balaton-Lasinja kultúra		Tűzdelt Barázdás Kerámia		Baden-kultúra							Kostolac kultúra
Bronzkor
	-2600	-2500	-2400	-2300	-2200	-2100	-2000	-1900	-1800	-1700	-1600	-1500	-1400	-1300	-1200	-1100	-1000	-900
	Makó kultúra		Harangedény-Lajta csoport				Veteřov kultúra	Gáta-Wieselburg kultúra			Litzen kerámia	Mészbetétes kerámia	Halomsíros kultúra		Urnamezős kultúra
Vaskor
	-800	-700	-600	-500	-400	-300	-200	-100
	Halstatt-kultúra				Kelta kor

Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája

 Az újkőkorszak (neolitikum) vívmányai: növénytermesztés, állattenyésztés, fazekasság; csomagszerűen jelentek meg vidékünkön a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájával (a továbbiakban: DVK). A neolitikumot csiszolt kőkorszaknak is nevezik, mivel ebben a korszakban a kőeszközök végső alakját már csiszolással és fúrással alakították ki. Feltételezhetjük, hogy a Kőszegi-hegység csiszolásra kiválóan alkalmas kőzeteit már a környékbeli neolitikus települések is használták eszközkészítésre.[KÁROLYI (2003): 5. bek.] Az egymással határos Torony-Nagyrét-dűlő és Sé-Malomi-dűlő lelőhelyek  a kultúra hordozóinak a Kr. e. 6. évezred utolsó felében való megtelepedéséről tanúskodnak.[NG]

A séi lelőhelyen egy árokkal körülzárt területen kerültek elő DVK települési nyomok, több helyen összefüggő égési réteg alatt, az árok alatt pedig egy fahíd vastag égési nyomait is megtalálták. A körárkok rendeltetéséről Európa-szerte vita folyik. Betölthetett kultikus, vallási funkciót is - a szentély körzetek megjelölése [KÁROLYI (2008): 5. bek.] - vagy védelmi funkciót is. Az égési nyomok az utóbbi mellett szólnak, bár az is igaz, hogy az őskorban és az ókorban, egy közösség másik közösség feletti győzelme sokszor a legyőzöttek kultuszhelyének a lerombolását  is magával vonta.

 

2. ábra: A mikrorégió DVK lelőhelyei (a DVK ismert lelőhelyei Vas-megyében c. térkép részlete

Vámos Gábor munkája Ilon Gábor gyűjtése alapján. Megjelent: ILON – KREITER E. szerk. (2010)  8. old., a lelőhelyek számozása az ILON (2013) függeléke alapján.

• Feltárt lelőhelyek:	■ Terepbejárással azonosított lelőhelyek:
1. Sé-Malomi-dűlő	23. Dozmat-Csompatka-dűlő
3. Torony-Másfeles földek-dűlő	24. Gencsapáti-Kápolnadomb
4. Bucsu-Rétmelléki-dűlő I–II	26. Gyöngyösfalu-Hegyalja-dűlő
6. Kőszegfalva-Kőszegfalvi-rétek	33. Lukácsháza-Csömötei-hegy, Kőfeszület
7. Lukácsháza-Csömötei hegy/Kisrókás-dűlő	34. Lukácsháza-Pap-földek
11. Szombathely-Ernuszt kripta	44. Szombathely-Csónakázó-tó
12. Szombathely-Oladi plató és Kozmán kívüli dűlő	45. Szombathely–Homoki-dűlő
	46. Szombathely-Járdányi Paulovits István Romkert
13. Szombathely-Reiszig erdő alatti dűlő	47. Szombathely-Metro-áruház
14. Torony-Nagyrét-dűlő	51. Velem-Szent Vid

Torony-Nagyrét-dűlőben három DVK hosszú ház alapjait tárta fel Ilon Gábor.[FARKAS szerk. (2010) 23-26. old.] A házak felszínre épített, oszlopszerkezetes hosszú házak, paticsfalakkal. Két ház a DVK klasszikus időszakába sorolható, ezek hossza 32-33 m közötti, szélességük pedig 6,4 m, illetve 7,4 m, a harmadiknál már megjelenik az alapárok és a kottafejes kerámia, így az vagy a klasszikus időszak végére vagy a késői időszakba sorolható, ennek hossza 37,5 m, szélessége 6,5 m, szerkezete négy helységes beosztásra utal.

3. ábra: A DVK egyik toronyi házának alaprajza és egy ház rekonstrukciós rajza (Tóth Zoltán és Vámos Gábor munkája. Megjelent: ILON – KREITER E. szerk. (2010)  9. old. 7. ábra)

Torony község másik, nyugati végén (Torony-Másfeles-dűlő) szintén kottafejes kerámia leleteket tárt fel Károlyi Mária. Továbbhaladva nyugat felé, Dozmat-Csompatka-dűlő lelőhelyen DVK településnyomokat azonosítottak,  Bucsu-Rétmelléki-dűlő I-II lelőhelyeken pedig DVK cserépdarabokat találtak. 

DVK településekre utaló nyomokat tártak fel még Szombathely-Ernuszt kripta, Szombathely-Reiszig-erdő alatti dűlő, Göngyösfalu-Hegyalja-dűlő, Lukácsháza-Csömötei-hegy/Kőfeszület, Kőszegfalva-Kőszegfalvi-rétek lelőhelyeken. Tokai Zita Mária a következőkkel jellemzi a Gyöngyös-patak völgyében feltárt kisebb DVK településeket: E telepek jól művelhető és termékeny talajon, a fazekasság alapanyagául szolgáló agyag és a paticsfal készítéshez használt vályoglencsék szomszédságában helyezkedtek el. Ezeken a víz közeli domboldalakon kialakított településeken is a toronyiakhoz hasonló, gerendavázas, tapasztott agyag (patics) falú, oszlopszerkezetes hosszú házakban laktak az emberek. Fejlett agyagművesség, pattintott és csiszolt kőeszközök használata, állatcsontból és agancsból készített használati tárgyak, kereskedelem jellemzi ezt a műveltséget.[ILON – KREITER E. szerk. (2010)  8. old.] A kőeszközökön túl kőeszközök készítésére utaló tárgyakat is találtak, magköveket, magkő-maradékokat és „gyártási hulladéknak” tekinthető szilánkokat. A Bakonybeli szentgáli radiolarit bányászattal való kapcsolat bizonyítéka a szentgáli kőzet nyersanyagként való felhasználása a telepen [Uo.]. Az ekkor élt emberek még nem külön temetőben temették el halottaikat, hanem a település házai közé vagy a házak padlója alá helyezték őket örök nyugalomra, melléjük a túlvilági útra ételt, használati eszközöket és ékszereiket rakták [Uo. 11. old]. 

Az Arany-patak és az Ős-Gyöngyös medrében folyó Perint-patak összefolyása közelében,  Szombathely-Oladi-plató és Kozmán kívüli dűlő lelőhelyen  két település nyomait is feltárták, amelyek közül az egyik négy hektáros. A környék sűrű lakottságára utal, hogy a két település közötti távolság mindössze 600 m volt.

A vonaldíszes kerámia kultúra névadó díszítésmódja a bekarcolt vonalakból alkotott önálló motívumkincs.[JEREM – MESTER szerk. (2008) A könyv glosszáriumában a Vonaldíszes Kerámiák kultúrája szócikket Kalicz Nándor írta.] Ezt a motívumkincset: ívek, laza spirálisok, zeg-zug vonalak ritmikusan ismétlődő együttese és olyan motívumok alkotják, amelyek az eredeti tökedények felfüggesztéséből, hordozásából fakadtak. A tökedényeket ugyanis károsodás nélkül nem lehetett átfúrni, ezért zsinegből kellett foglalatot készíteni számukra. A függesztő foglalat formája került azután át az agyagedényekre, mint karcolt díszítő motívum.[ KALICZ (1980). 30. old.]

A radiokarbon adatok lényegesen módosították a kultúra korábbi kronológiáját. Ma már bizonyított a Dunántúl nyugati részének – a Lajta-hegységgel hozzá kapcsolódó Bécsi-medencével együtt – a meghatározó szerepe a nemzetközi régészeti szakirodalomban Közép-európai Vonaldíszes Kerámia kultúrájának nevezett művelődés kialakulásában.

Az utóbbi évtizedekben Bécs környékén és Magyarország nyugati régiójában folytatott feltárások eredményeként Kalicz Nándor a DVK következő kronológiáját állította fel[ILON et al. (2007) 8-11. old.]:

• Legrégibb időszak: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb.
• Idősebb fázis (Kr.e. 5500-5300): Zalavár-Belterület.
• Klasszikus időszak, Keszthely csoport: Keszthely-Dobogó.
• Késői időszak, kottafejes csoport, Zseliz kultúra: Győr-Pápai vám.

A DVK legrégibb nyomait egyrészt Bécstől délre, közvetlenül az osztrák főváros mai határa mellett, Brunn am Gebirge-nél, másrészt Zala-megyében Szentgyörgyvölgy-Pityerszeren tárták fel. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a kezdeti DVK Kr. e. 5700 körül Nyugat-Magyarországon jelent meg és innét terjedt nyugatra, több mint 1500 km-re (a Dunántúlról Franciaországig) a folyók mentén 360 év alatt.[DOLUKHANOV – SHUKOROV] 

Bár az általunk vizsgált mikrorégió a két legrégibb DVK lelőhely közé esik, itt csak a DVK későbbi szakaszainak (klasszikus időszak, késői időszak) leletei kerültek elő. A séi vonaldíszes objektumok és leletek az idősebb fázishoz tartoznak.[ILON et al. (2007) 10. old.] Dozmaton [Uo.] és Lukácsházán a Keszthely csoport leleteit tárták fel. Torony-Nagyrét-dűlő szintén a klasszikus korszakhoz tartozik, de az 1. sz. háznál már megjelennek a késői időszakhoz tartozó kottafejes kultúra elemei is. Lukácsháza-Gyalog úti dűlő lelőhelyen szintén a Keszthely csoporttal és a kottafejes csoporttal egy időben éltek DVK telepesek, de Tokai Zita Mária szerint, mind a Keszthely csoporthoz, mind a kottafejes csoporthoz tartozó leletek importnak számítottak itt.[ILON – KREITER E. szerk. (2010)  11. old.]

4. ábra: A Keszthely csoport lukácsházi edénytöredékének rekonstrukciója (Binder Hajnalka és Tóth Zoltán munkája [ILON – KREITER E. szerk. (2010) 10. old. 9. ábra.]

Lengyeli kultúra

Noha a Kr.e. 5 évezredben Közép-Európában jelentős hatású lengyeli kultúra a délkelet-dunántúli (Tolna-megyei) Lengyel községről kapta a nevét, a kultúra kialakulási magterülete a Dunántúl nyugati része, Szlovákia délnyugati része és Burgenland egy része. A késő neolitikumot Kr.e. 4800-tól[ILON – KREITER E. szerk. (2010)  11. old.] mikrorégiónkban is a lengyeli kultúra jellemzi. A lengyeli kultúra népessége embertanilag a DVK népességéből alakult ki, ezt támasztják alá a lengyeli kultúra csontvázainak embertani vizsgálatai (már több mint 1500 feldolgozott lelet).[KÖHLER 126. old.] A környéken azonban nem teljesen békésen mehetett végbe a lengyeli kultúra megjelenése, mert a jelekből úgy tűnik, hogy a legkorábbi séi települést külső támadás pusztította el.[KÁROLYI (2003)] A lengyeli kultúra I. fázisának leleteit tárták fel a Kőszegi hegység északi előterében Alsópulya (németül: Unterpullendorf) mellett is, a Répce folyó magyarországi szakaszán pedig Gór-Káptalandomb lelőhelyen.[TÓTH 322. old.] A lengyeli kultúrához köthető agyagedényeket, tűzkőeszközöket és égetett agyagtárgyakat a Kőszegi-hegységet délnyugatról határoló Tauchenbach völgyében is találtak a Stadtschlaining-hez (Városszalónak) tartozó Neumartk im Tauchental (Felsőkethely) mellett.

A kutatók a lengyeli kultúrát két vagy három területi csoportra osztják.[P. BARNA 15-16. old.] A nyugati csoport a következő főbb eltéréseket mutatja a keleti csoporthoz képest: az antropomorf (embert ábrázoló) plasztika egységessége (ún. séi típus), a zoomorf (állatot ábrázoló) edények ritkasága és a temetők hiánya. Szintén eltérést jelent a nyugati és a keleti csoport között, hogy míg az előbbi élénk színekkel díszítette kerámiáit, addig az utóbbit a fekete szín használata jellemzi.[Uo. 19. old.] A hármas területi felosztásban a középső terület átmenetet képez a két szélső és nagyobb területi csoport között.[Uo. 7. old.]

A lengyeli kultúra fazekasságára jellemző, hogy az edények díszítésében a karcolással szemben előtérbe került a festés. A vörös, sárga, fekete és fehér színű festékanyagokat növényi sűrítményekből vagy ásványokból állították elő és égetés után vitték fel az edény felületére.[ILON – KREITER E. szerk. (2010) 11. old.] A lengyeli kultúra osztrák megnevezése: Bemaltkeramik, azaz festett kerámia.[P. BARNA 18. old.]

A lengyeli kultúra kialakuló fázisának leletanyaga hazánkban elsőként Sé-Malom-dűlő lelőhelyen vált ismertté. A lengyeli kultúra hosszabb ideig lakott települését 6-7 hektár kiterjedésűre becsülték. Itt tárták fel Magyarországon először egy kettős körárok rendszer részleteit is az 1970-es években.[Uo. 20. old.] A séihez hasonló körárok rendszert a 2000-es években az M7-es autópálya építését megelőző feltárás során Nagykanizsától 6 km-re nyugatra, Sormás-Törökföldek-dűlő I. lelőhelyen is feltártak. A sormási körárok rendszer keleti kapujának tájolása megegyezik a séi körárok rendszer kapujának tájolásával és ott is nagy számú ún. séi típust képviselő  emberalakú szobortöredék került elő. Ezekből a két lelőhely egykorúságára következtetnek a régészek.  A séi újkőkori falu lelőhelyén szinte kézzelfogható  a középső  neolitikumból (DVK) a késői neolitikumba (lengyeli kultúra) való átmenet. Az itt feltárt leletek azóta az újkőkori leletek sajátos típusának névadói lettek. A séi típusú leleteket tartalmazó lelőhelyek öröksége meghatározó volt a lengyeli kultúra kialakulásában[Uo. 7. old.], ennek alapján állíthatjuk, hogy mikrorégiónk a lengyeli kultúra kialakulási törzsterületének a része volt. Állításunkat alátámasztják a mikrorégió közvetlen szomszédságában feltárt kora lengyeli leletek is.

A séi és a sormási lelőhelyek által képviselt időszakot a lengyeli kultúra séi formatív fázisának nevezik, amelynek időrendi besorolásában eltérő vélemények vannak. Károlyi Mária azt egy DVK és a lengyeli kultúra közötti átmeneti, ún. előlengyeli fázisnak tekinti, míg Kalicz Nándor a lengyeli kultúra legkorábbi, Ia fázisának. A két kutató a séi formatív fázis kialakulásában is eltérő déli hatásoknak tulajdonít meghatározó szerepet, Károlyi az Adria-vidéki Danilo-kultúrának, Kalicz N. a valamivel későbbi Butmir illetve Hvar-Lisičiči kultúrának.A Délnyugat-Dunántúlon ugyanakkor a Dráva-Duna-Száva folyók közéből nyugat felé terjedő Sopot kultúra gyakorolta a legnagyobb hatást a lengyeli kultúra kialakulására.[Uo. 15. old., valamint: ILON – KREITER E. szerk. (2010)  11. old.]

A séi falu 2. periódusát, az ottani ásatásokat vezető Károlyi Mária szerint az Adriai-tenger partjáról érkezett jövevények (Danilo kultúra) hatása jellemzi.[KÁROLYI (2003) A Danilo kultúrához kapcsolható a földművelő életmódra való áttérés az Adriai-tenger partján.] Ezt követően a mikrorégió élénk kapcsolatban volt az Adriai-tenger vidékével. A séi leletek jelentős része a lengyeli kultúra kialakulási és korai szakaszából származtak.[KÁROLYI (2008)]

Sé-Malom–dűlő közvetlen közelében további lengyeli lelőhelyek is ismertté váltak az utóbbi évtizedekben. Az Arany-patak másik oldalán Sé-Doberdón, egy emberalakú szobortozót találtak. Szombathely északnyugati részén a Séhez közeli Oladi-platón – a lelőhelyben Kalicz N. a séi telep közvetlen folytatását látja – pedig szintén nagy számú emberalakú plasztika és egyéb vallási rítushoz köthető lelet került elő, ami arra utal hogy a környék a vallási jellegű művészeti alkotások egyik közép-európai központja lehetett a késő-neolitikum kezdetén.

Lényeges eltérés Sé-Malom-dűlő és az Oladi-plató között, hogy az utóbbinál körároknak a nyomát sem találták – Kalicz N. időrendi felosztása szerint az Oladi-plató a lengyeli kultúra Ib. fázisába tartozik.

A lengyeli kultúra alaprétegét (szubsztrátumát) a DVK, illetve annak klasszikus (keszthelyi csoport) és késői (kottafejes kerámia, zselízi csoport) csoportjai alkotják.[P. BARNA: 14-15. old] A középső neolitikum és a késő neolitikum közötti átmeneti időszakban az Észak-Dunántúlon élt népességet Sé-Lužianky csoportnak is nevezik [TÓTH: 321. old. 14. bek.], ami egészen a Kisalföld északi határáig terjedő kulturális egységet jelez. (Lužianky, magyar nevén: Sarlókajsza, Nyitrától 5 km-re északnyugatra lévő település.) A csoport jelentős szerepet töltött be a lengyeli kultúra kialakulásában [KÁROLYI (2008)], ezért protolengyeli csoportnak is nevezik. Sé-Lužianky csoport észak-dél irányú jelentős kiterjedése arra enged következtetni, hogy a Nyugat-Dunántúlon, az Alpok előterében emberek már a lengyeli kultúra kialakulásának időszakában használhatták a később borostyánkőútnak észak-déli útvonalat.[P. BARNA: 11. old.]

5. ábra A lengyeli kultúra formatív fázisának terjedése a Dunántúlon. (Térkép: Bujtor Katalin, alaptérkép: Török Zoltán, közölte: P. Barna Judit [P. BARNA: 9. kép])

Lengyeli kultúra III.

A lengyeli kultúra harmadik szakasza már a kora rézkor. E korszakban A Dunántúl legnagyobb, 15 ha kiterjedésű települése mikrorégiónk délkeleti csücskén, a Kőszegre vezető 87-es főút és a szombathelyi körgyűrű között, a Metro-áruház, és a Minerva lakópark és kereskedelmi szolgáltató negyed helyén volt. Kalibrált C14-es kormeghatározás szerint a település Kr. e. 4460-4200 között állt fenn.[ILON 2004. 27. old. A település kormeghatározását az MTA Debreceni Atomkutató Intézete végezte el, kalibrált – azaz a levegő széndioxid tartalmának változásait figyelembe vevő - radiokarbon módszerrel.] A település fontosságát emeli ki az is, hogy itt találták Magyarország területén a legkorábbi kocsikerék modellt. A település életkora és az eddig feltárt európai és közel-keleti kocsi- és kocsi modell leletek alapján pedig feltételezhető, hogy vidékünk a kocsi feltalálásának egyik helyszíne lehetett.[Uo. 32. old.]

A világon a legrégebbi kocsikat és kocsi modelleket sírmellékletként tárták fel. Ezért kizárható az a feltételezés, hogy a kocsi modellek gyerekjátékok lettek volna. A sírmellékletekkel az akkor élt emberek inkább az elhunyt túlvilági útját kívánták elősegíteni. Feltehető, hogy a szombathelyi kocsikerék modell is egy családi szentély kelléke lehetett.[Uo.]

A lelőhely más jellemzője is arra utal, hogy a vallási rítusok a séi időszakhoz képest, már kisebb közösségekben zajlottak, az itt feltárt körárkok átmérője 25, 30, 35, 75 m, amelyek nemzetközi összehasonlításban már a  kicsi körárkokhoz sorolhatók, szemben a séi kettős körárok rendszerrel.[Uo. 35. old.] A körárkok védelmi szerepe kizárható, mert egyrészt az árkokat nem kombinálták faoszlopokkal, másrészt  egy körárok kivételével az árokkal körülzárt területeken sem épület, sem sír, sem más lelet nem került elő. Az árok tehát a szent hely elkülönítését szolgálta a profán világtól.

További kiemelkedő jelentőségű lelet a településen egy gyermektemetkezés. A lakóépület közvetlen közelében lévő zsugorított helyzetű gyermek temetkezés hasonló a veszprémi temetkezéshez, ahol a gyermeket a küszöb alá temették, valószínűleg áldozatként a ház építésekor.

A település gazdasági életében továbbra is meghatározó maradt a földművelés. 

IRODALOMJEGYZÉK

DOLUKHANOV – SHUKOROV: Dolukhanov, Pavel; Shukurov, Anvar: Modelling the Neolithic Dispersal in Northern Eurasia (PDF). Documenta Praehistorica XXXI. Department of Archaeology, Faculty of Arts, University of Ljubljana, 2003 (http://arheologija.ff.uni-lj.si/documenta/pdf31/31dolukhanov.pdf, Hozzáférés 2015.04.13.)

FARKAS szerk. (2010): Időcsiga. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. (https://www.academia.edu/1521438/Zeitschnecke._Neue_Forschungsergebnisse_zur_Vorgeschichte_vom_Komitat_Vas._Katalog, hozzáférés: 2015.06.26.)

JEREM – MESTER szerk. (2008): Őskori emlékek és gyűjtemények Magyarországon, Szerkesztők: Jerem Erzsébet, Mester Zsolt, Archeolingua (2008) A könyv glosszáriumában a Vonaldíszes Kerámiák kultúrája szócikket Kalicz Nándor írta.

ILON (2004): Szombathely őskori településtörténetének vázlata. Avagy a római kor előtt is volt élet. Megjelent a Vas Megyei Múzeumok  Igazgatósága kiadásában. Szombathely, 2004. (https://www.academia.edu/2383367/Outline_of_the_prehistoric_settlement_of_Szombathely_or_life_before_the_Roman_Age, hozzáférés: 2015. július 13.)

ILON (2006): Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében. Savaria – A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007).

(http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Savaria_30/?query=SZO%3D(szobor)&pg=121&layout=s, hozzáférés: 2015.06.23.)

ILON (2013): Ilon Gábor: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája Vas megyében (angolul, https://www.academia.edu/2540371/The_Transdanubian_Linear_Pottery_Culture_in_County_Vas_Recent_Finds_and_Findings) elérés: 2015. április 13. A függelék tartalmazza a dunántúli vonaldíszes kultúra vas-megyei lelőhelyeinek katalógusát.

ILON et al. (2007): Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyarországon. https://www.academia.edu/2383235/Wonderful_Beauties_-_Human_representations_in_prehistoric_western_Hungary , hozzáférés: 2015.06.26.)

ILON – KREITER E. szerk. (2010): Víz előtti régészet. A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzett régészeti feltárások. [szerk. Ilon Gábor, Kreiter Eszter]. - Budapest : KÖSZ, 2010. (A K.Ö.SZ. tudományos-népszerűsítő füzetei, ISSN 2061-1889)   (http://www.mnm-nok.gov.hu/wp-content/uploads/2013/01/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf, hozzáférés: 2015.06.24.)

KALICZ (1980): Kalicz Nándor: Agyagistenek. A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon Corvina Kiadó, 1980. ISBN 963 13 0753 0.

KÁROLYI (2003): Károlyi Mária: Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. Vasi Szemle 2003/3. sz. (http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/karolyi.htm, hozzáférés: 2015.06.23.);

KÁROLYI (2008): Károlyi Mária: Varázsos tárgyak egy varázstalan világban. Vasi Szemle 2008/6. szám. (http://www.vasiszemle.t-online.hu/2008/06/karolyi.htm, hozzáférés: 2015.06.23.)

KÖHLER: Köhler Kitti: A késő neolitikus lengyeli kultúra népének biológiai rekonstrukciója. Doktori (PhD) értekezés. (http://teo.elte.hu/minosites/ertekezes2012/kohler_k.pdf)

NG: Hétezer-ötszáz éves "luxusházak" Vas megyében (http://www.ng.hu/Civilizacio/2007/11/Hetezer_otszaz_eves_luxushazak_Vas_megyeben hozzáférés : 2015. április 13.)

P. BARNA: P. Barna Judit: A lengyeli kultúra kialakulása a DNy-Dunántúlon. ELTE Bölcsészettudományi Kar. Történelemtudományi Doktori Iskola. Régészeti Program. Doktori (Phd) disszertáció.

(http://doktori.btk.elte.hu/hist/barnajudit/diss.pdf, hozzáférés: 2014.06.26.)

TÓTH: Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór-Káptalandombon. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője. 30 Szombathely 2006. (http://www.academia.edu/1506586/Keso_Neolitikus_telepules_reszlete_Gor-Kapolnadombon._Spatneolithische_Siedlungsreste_in_Gor-Kapolnadomb_Westungarn_, hozzáférés: 2015.06.26.)