KÉSŐ BRONZKOR. URNAMEZŐS KULTÚRA.
"BRONZ-HALLSTATT"[1] egyik fémműves központ: Velem-Szentvid. Örökletes törzsi vezetés. Kőszeg-óházi sarlólelet, velemszentvidi földvár.[2]
Kr.e.1400-1200:
KÉSŐ BRONZKOR. HALOMSÍROS KULTÚRA
harcias, lótartó népesség, hosszú kardok
velemszentvidi és csákánydoroszlói "előpénz"[3], góri öntőminta, jánosházi halomsírok
Kr.e.1550-1400:
KÖZÉPSŐ BRONZKOR . MÉSZBETÉTES EDÉNYEK KULTÚRÁJA
Kr.e. 1600-1550:
Litzen-kerámiások benyomulása Nyugatról az Ikva, Répce, Gyöngyös folyók mentén a Rába vidékére, majd a Duna, illetve a Balaton felé. (A mészbetétesedények népe észak-dunántúli csoportjának kialakulása és elterjedése.[4]
Kr.e. 1900-1600:
KORAI BRONZKOR. GÁTA-WIESELBURG KULTÚRA a Rábától Nyugatra. Névadó település: Lajtakáta (Gattendorf), rokonság a morvaországi AUNJETITZI KULTÚRÁVAL. Települések sűrűsödése: Répce és Rába között; /temető: a Vas megyei Zsennyén/; Kőszegi-Rohonci hegység: rézérc és antimon). [5]
Győr környékén az északra húzódott eredetét tekintve: dél-dunántúli) ZÓKI KULTÚRA.
Kr.e. 2000-1800:
KORAI BRONZKOR. A Duna vidékén: HARANGALAKÚ EDÉNYEK KULTÚRÁJA. Marokkó északi részétől Szicílián és a brit szigeteken át Lengyelországig és a Csepel-szigetig terjedt el. Bronzöntés, íjászok. Gerendavázas, paticsfalú házak. Halottaikat zsugorítva temették el, Bécstől keletre a Makó-kultúra hatására átveszik a hamvasztásos temetkezést és az edények belső díszítését. A Lajta-csoport temetője Csepregen.[6]
Kr.e. 2000 körül: rohonci öntőminta[7].
Kr.e. 2600-2000:
KORAI BRONZKOR. VUČEDOLI(LJUBLJANAI, MAKÓI) KULTÚRA. A klasszikus Vučedol-kultúra Szlavóniából kiindulva elfoglalja az egész Szerémséget, majd onnan a Duna mindkét oldalán kelet felé hatolva egészen a Vaskapuig jut. Etnikailag a Lasinja-kultúra és a badeni kultúra népének a keveréke. Központja a báden-kosztoláci főnök vucedoli vára (palotája) helyén épített előcsarnokos (ún. megaron típusú) palota; új telepek. A bronzöntés bizonyítékai: bronzvésők, mediterrán típusú nyeles tőr, lándzsa és harci fokos öntőmintái; edényeken mészbetétes minták (égei-balkáni fazekasság hatása?). 6x4 méteres, földbe mélyített, paticsos falú házak, házak mellett kerek kemencék pár síros temetők. Nyugaton a Dráva-Száva közén közeli rokona a Ljubljana/Laibach-típus, amelynek telepeivel a Dráva északi sávjában és az Alpok keleti peremén Magyarországon is számolni kell. „A kultúra több díszített tála került elő Szombathely területén, jellegzetes kereszt alakú mintázatuk talán Nap-szimbólum, és az edények kultikus rendeltetését jelzi.”[8]
Kr.e. 3000-2600:
KÉSŐ RÉZKOR. BÁDEN-PÉCELI KULTÚRA. Falvai és temetői sűrűn ellepik a Kárpát-medence belsejét. Halotthamvasztásos temetkezés; marhatartó pásztorcsoportok. Nincs az egész kultúrát összefogó vezető réteg.
Kr.e. 3000 körül:
Középső rézkori leletek Ménfőcsanakon.[9]
Kr.e. 3500 körül:
KORAI RÉZKOR. TŰZDELT BARÁZDÁS KERÁMIA KULTÚRÁJA
A fémművesség hanyatlásnak indult, inkább csak a kevés nyersanyagot igénylő, kisméretű réztárgyak fordulnak elő. A népesség csökkent, így a települések száma is visszaesett. Lelőhelyek: Oladi plató, Torony.[10]
Kr.e. 4000-3500:
KORAI RÉZKOR. BALATON-LASINJA KULTÚRA. Tovább élő késő-neolitikus népesség + bevándorlók az Alpok vidékéről és az Észak-Balkánról. Mély árkokkal védett erődített települések (séi kettős körárok). Az első réztégely (innét veszi át a rézolvasztást a bodrogkeresztúri kultúra?) A kultúra kiemelkedő fémleletei az ellentett élű rézcsákányok (Velem).[11]
Kr.e. 4200-4000:
KORAI RÉZKOR. LENGYEL III. FÁZIS.
A kultúrához tartozó népesség Lukácsházán is megtelepült.
A kultúrához tartozó népesség Lukácsházán is megtelepült.
Kr.e. 4800-4200:
KÉSŐ NEOLITIKUM. LENGYELI KULTÚRA. Népessége a korábbi dunántúli Vonaldíszes Kultúra genetikai utódja, helyi fejlődés a Sopot-Bicske kultúrából, de a keleti-délkeleti (balkáni eredetű) cucuteni-tripolje-gumelniţa kultúra hatása is érezhető. Nagycsaládi temetők, fegyver, kőbalta és kőkés mellékletek, a férfiak sírjaiban. Horvátországtól Lengyelország déli részéig terjedt el, hazánkban az egész Dunántúlt és Északkelet-Magyarországot vette birtokba. Településeiken nagyméretű, cölöpszerkezetes, tapasztott agyagfalú házak álltak, melyeket néhány esetben körárokkal vettek körül (séi körárok).[12]
Kr.e 5000-4800:
SOPOT-BICSKE KULTÚRA. Vinča kultúra nyugati ága. Agyagkanál megjelenése.[13] Lelőhely: Sé (séi Vénusz).
Kr.e 5500-5000:
VONALDÍSZES KULTÚRA. Hosszú, nagycsaládi házak, irtásos-égetéses, kapás földművelés, járulékos állattartás: szarvasmarha (őstulok háziasítása?), sertés, juh, kecske. Férfiak szerepének megerősödése. Önálló temetők megjelenése, de még zsugorított helyzetű temetés (részben még előfordul a házak közé temetés). Legrégebbi lelőhelyek: Kerka és Zala folyók völgyei; Bakonyi (szentgáli) radiolitból pattintott kőeszközök. Toronyi és keszthelyi paticsfalú házak 150-200 m2 hasznos alapterülettel.[14]
[1] Miske Kálmán. 1911. lásd: Mozsolics Amália: A magyarországi bronzkor kronológiájáról. 13. old. http://mek.niif.hu/07900/07901/07901.pdf
[2] Kőszegi Frigyes: A Dunántúl története a késő bronzkorban. 14. old. http://mek.oszk.hu/09100/09138/
[3] Ilon Gábor: Pénzrendszer az ókorban? Krétai rudak. http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9903/kretai/krtai.htm
[5] Károlyi Mária: Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/karolyi.htm, Nagy Marcella: "A fiúk a bányában dolgoznak" 1. http://sirasok.blog.hu/2010/01/19/a_fiuk_a_banyaban_dolgoznak_5
[6] Károlyi Mária: Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/karolyi.htm
[7] Károlyi Mária: I.m.
[8] Károlyi Mária: I.m.
[9] Ilon Gábor: Évezredek emlékei Ménfőcsanak határában. http://www.mnm-nok.gov.hu/hireink/regeszeti-munkaink/423-evezredek-emlekei-menfocsanak-hataraban.html
[10] Víz előtti régészet. A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzet régészei feltárások. Kulturális örökségvédelmi szakszolgálat. Budapest 2010. 14. old. http://www.mnm-nok.gov.hu/images/stories/kiadvanyok/tnf/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf
[11] Víz előtti régészet. 12. old.
[12] Víz előtti régészet. 11. old.
[13] Víz előtti régészet. 12. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése