Római kor

 

Római kor

 

Erre azonban Róma sem maradt tétlen,

seregeket küldött a germánok ellen.

A Borostyánkő-utat ekkor használta először

a Morva folyóig vonuló római haderő.

Majd a rómaiak két új tartományt 

szerveztek, Alsó- és Felső-Pannóniát, 

a Dunáig terjesztve azok határát.

 

A Borostyánkőút mentén

egy katonai tábor helyén

alapította meg Claudius császár

a szaváriaiak kolóniáját.

A kolónia városi rangot jelentett

rögtön az új településnek.

 

Miután 25 évet szolgált,

leszerelték a római katonát.

Civil ruhát öltött immár a veterán 

és művelte államtól kapott birtokát.

 

Ilyen birtokok vették körül a kolóniát,

szabályos négyzetekre osztva annak határát,

és hogy a birtokokhoz víz is legyen elég,

a patakmedreket itt-ott elterelték:

a folyásirányt kiegyenesítették

vagy éppen derékszögben megtörték.

Majdnem 2000 év telt el azóta,

a mesterséges árkokat a víz még jobban kimosta

és természetesnek tűnhet a római csatornák nyoma,

és azóta nem tudni erre, hogy merre

ment a patakok természetes medre

és az ember ezeket merre terelte.

 

A hegy kőzete pala, ezért ott sok forrás fakad.

A víz a felszín alatt alkot galériákat,

azokból tör elő, mint éltető erő.

A rómaiak is foglaltak ott forrást,

hogy ellássák vízzel Savariát.

A patakok vízét a Gyöngyös és

a Perint gyűjtik össze,

amelyek medrét

a rómaiak összekötötték.

Gáttal szabályozták, hogy Savaria

keleti része elég vizet kapjon.

 

Előbb csak kereskedők szállították

az új tartományba Itália borát,

majd a szőlőt is meghonosították.

Onnét származik a Pogányok szőlőhegy neve,

hogy ott került elő egy Bacchus szobor feje 

egy római harcos mellképével és római érmekkel.

Horatiusa a költő is dicsérte már

a Julius Ceasar alapította Friauli

szőlőfajtáját

a furmint.

E fajta terjedt el leginkább a kőszegi hegyek lejtőin.

Később a pannóniai borteremlés korlátozását

már rendeletben írta elő a császár.

 

Savaria fejlődése békés volt egy évszázadon át,

azután a markomannok átkeltek a Dunán és lerohanták Pannóniát.

ezt követően 12 évig tartott

a rómaiak és a markomannok

háborúja Pannóniáért, ez

Savariát súlyosan érte,

a város lakosai felét elvesztette.

Helyükre új népességet telepítettek,

akik Isis istennőnek szentélyt építettek.

 

A vagyonosabb polgárokat

úgynevezett szarkofágokba

temették, vagyis kőkoporsókba.

 

Szent Quirinius itt halt vértanú-halált,

mivel nem volt hajlandó imádni a császárt.

„A császárotok semmi, Jézus minden” mondta.

Nyakába egy malomkövet kötöttek kötéllel,

s bedobtáka Siberis folyó vízébe,

elrettentésül, hogy mind féljen,

ki a császárt nem tartja istenének.

 

Amikor Constantinus és Licinius lettek a császárok,

kihirdették a teljes vallás-szabadságot.

A keresztényeket sem üldözték már,

sőt a pártjukat fogta Konstantin császár,

társa azonban továbbra is imádta Íziszt és Ozíriszt.