Magyar-bajor harcok Nyugat-Pannóniáért
900
Amikor meghalt Arnulf a frank császár,
a magyarok foglalták el Pannóniát.
A magyaroknak ekkor még nem volt fejedelme,
egyenrangúak voltak, a gyula, a horka és a kende.
A gyula volt Árpád,
a kende Kurszán és a horka Bogát.
Bogát és Árpád fia Tarhos,
éppen a Pó völgyét dúlták akkor,
csapatukkal, melyet még Arnulf császár bérelt
fel, hogy itáliai ellenfelének
törjenek területére.
A magyaroknak rombusz hegyű nyilaik voltak,
féltek is tőlük, amerre kalandoztak,
az ottlakók így imádkoztak:
„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”
ilyen nyilat leltek a Szentviden,
ahol a magyarok egy templomot feldúltak,
ez egy kormos réteg is tanúsítja.
Kőtornyot emeltek a helyére, honnét ráláttak a Gyöngyös-
mentére.
Déli irányban ellátni innét
egészen Szombathelyig.
Látszik innét Bucsu, Dozmat, Olad és Herény.
900-913
Arnulf császár még életében kinevezte
Nyugat-Pannónia őrgrófjának a bajor herceget,
így hát a bajorok is harcra keltek,
hogy övék legyen a Dunántúl nyugati fele.
7 éven át minden évben jöttek a bajor hadak,
míg aztán a magyarok döntő győzelmet nem arattak
a pozsonyi csatában.
A következő 7 évben
a magyarok támadták meg évente
a Bajor
Hercegséget.
14 évi háború után a magyar és a német népet
széles gyepű választotta el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése