Szent Márton
Savaria kelet felé terjeszkedett,
a városnak ezen a részén született
egy római katona fia,
kinek a Martinus nevet adta
Mars isten után az apja.
A fiúra nagy hatást tettek
a városban élő keresztények.
Példájuk nyomán maga is keresztény lett,
egész életében segített a szegényeknek.
Köntösét a koldussal megosztotta
de nem maradt sokáig katona.
Mikor a császár gyávának tartotta,
egyedül is kiállott volna
szemben az ellenséggel.
Mártont a császár fogságba vetette,
de nem hagyta nyugodni rossz előérzete
és reggelre békét kötött az ellenséggel,
majd eleget tett Márton kérésének,
elbocsátotta őt
a hadseregből.
Aztán Márton, hogy megtérítse anyját és apját,
Galliából jött vissza gyalog Savariába.
Gyalog jött az Alpokon át,
közben megtérített egy haramiát.
Anyját meg is keresztelte,
de apja nem fogadta el az új hitet,
nem hitt olyan Istenben, akit keresztre feszítettek.
Már szabadon terjesztették a kereszténységet,
de közben elterjedt az a nézet,
hogy Jézus az Atya teremtménye.
Márton kiállt Krisztus istensége mellett,
ezért Savariából távoznia kellett.
Ám visszafelé sem Itáliában sem Galliában nem találta a vele
egy hitet valló püspököket.
Márton ezért remeteként élt.
Aztán amikor hittársa Hilarius püspök visszatért,
felszentelte pappá,
de Márton remeteként élt tovább.
Egyszercsak Tours városába hívták egy beteghez,
de a városba érvén várta őt sok ember.
Kiderült akkor aztán,
hogy csak ürügy volt csupán
a beteghez hívás,
püspöknek választották őt meg
ott a városban a keresztények.
Így lett toursi püspök immáron
a Savariában született Márton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése